Belföld

A falu, ahol 50 ezerre büntetnek a földes úton gyaloglásért

A hajdú-bihari Konyár - immár sokadszorra - azzal került be a hírekbe legutóbb, hogy a település polgármestere az alapján korlátozná a község által nyújtott szociális juttatásokat (a tél közeledtével a rászorulóknak járó szén kiosztását), hogy a "kiilleszkedett" emberek nem kaphatnának belőle. Azt, hogy ki nem számít kiilleszkedettnek, a polgármester útmutatója meg is határozza: a hangoskodók, iszákosok, pénzüket felelőtlenül költők, dohányosok jobb, ha nem terveznek a téli tüzelő-kiegészítéssel. De van-e köze a polgármesternek más életmódjához, összekuporgatott pénzéhez? És van-e nekünk közünk Konyárhoz? Riport.

A Debrecenhez közeli kétezer-néhányszáz lelkes Konyár és annak polgármesterének, Víg Szilárdnak neve azóta ismerős a Hajdú-Bihar megyén túliaknak is, amióta a helyi iskola történelemtanáraként egy érpataki „konferencián” a faluban uralkodó viszonyokat taglalva azt mondta, a cigány gyerekek „primitívek”, emellett „mocskosak és büdösek” is, akik csak a testi fenyítésből értenek, hosszú távon pedig a családtól elválasztva, „népnevelő intézetekbe” kellene küldeni őket.

A tanárt az eset után eltávolították az iskolából, majd a Jobbik a kirúgáson felháborodva elment fáklyás menetelni Konyárra, végül tavaly ősszel a tanárból polgármester lett.

Nem tudok lemondani

Úgy tűnik, a polgármester, ha már „népnevelő intézeteket” nem tud létrehozni, a „népnevelés” fogalmát kicsiben, otthon, Konyáron hozza vissza a köztudatba, ami a szocializmus óta talán már el is felejtette azt. Az önkormányzat egy papíron tájékoztatta nemrég a helyieket, hogy az állami pénzből finanszírozott szociális tüzelő elosztásánál, túligénylés esetén hátránnyal indulnak a „kiilleszkedettek”. A kicsodák?

 

A falu utcái most biztosan csak az eső miatt csendesek és üresek – gondoltuk –, ha külön, önkormányzati szórólapon kell csendre és az iszákosságtól való tartózkodásra inteni az embereket.

A cigánysoron, rogyadozó házakban élők szerint azonban ez nem így van. Találkoztunk olyannal, aki szerint a polgármester „az övéinek” adná a szociális szén nagyját, ezért a keménykedés, más egyszerűen támadásnak vélte, hiszen:

 

A cigánysoron élők között voltak, akik örömmel fogadták, hogy rendpárti az új polgármester. Ők többnyire az utca utolsó házban lakókra panaszkodtak, azt mondják, az ottaniak sokszor hangoskodnak, rendetlenek és a család férfitagjai részegesek.

Zavarják a szomszédokat. A ház körül nincs kerítés, kutyaugatás riasztja az arra járókat. Az udvaron egy fiatal vágta az egy szem akácfát, amikor bekiabáltunk, elmondanák-e a véleményüket a polgármesteri ukázról.

Én egyszer majdnem nekimentem a polgármesternek, mondta.

Az emberkedés zavaros történetéről annyit tudtunk meg, hogy Víg Szilárd a telefonjával fotózta a fiút az utcán, amikor az arra sétált, őt pedig ne fényképezze senki. Mégsem azért kell bűnhődnie, mert csúnyán viselkedett a polgármesterrel.

Én úgy érzem, ez kettős mérce, mondja a polgármester.

Azonban nem a „földes úton való sétálásért kapott” fiatal esetére, hanem arra, hogy amíg a rendőrök nem elég gyorsak a „kiilleszkedett” személyekkel szembeni intézkedésben, addig a „tisztességes magyar embereket” percek alatt igazoltatják.

Majd elmeséli a történetet, amikor a bukaresti román-magyar derbire buszozó focidrukkerek Víg Szilárd tiszteletére kitérőt tettek a faluba és a székely himnuszt énekelvén egyszer csak rendőri intézkedés alanyaivá váltak.

Ha választani kell

Arról büszkén mesél a polgármester, hogy míg a korábbi ciklusban heti rendszerességgel történtek lopások, kisebb bűntények, az utóbbi egy évben öt-hat hasonló eset volt csupán.

Ezt pontosan tudja, hisz általában ott van, ahol a balhé.

Ha akármilyen félelemkeltő megnyilvánulás zajlik, kiilleszkedés, akkor nyilván engem szoktak értesíteni a konyári lakosok. Nekem az a célom, hogy ezeket az embereket visszaillesszük a többségi társadalomba, az elvárt viselkedésre neveljük át, hogy a nemzetünk és a közösségünk javára viselkedjenek.

És mi történik, ha megfagynak a télen, mert a viselkedésük miatt nem kaptak fát?, vetjük fel.

 

A polgármester hisz a konyáriak helyes moráljában. Annyira, hogy ha tehetné, felállítana egy – ahogy mondja, –  helyi apparátust, olyan kiválasztott emberekkel, akik közmegbecsülésnek örvendenek, hogy ők döntsék el, a saját szabályaik szerint, kik kaphatnak a falu szociális juttatásaiból, és kik nem. Mikor megkérdezzük, hogy ebben a kvázi helyi bíróságban cigányok is ülnének-e, haragosan mondja, hogy neki vannak roma támogatói is. Olyanok, akik „tisztes életet élnek”.

Be kell állni a sorba

Az egyik példaként a két lányát a párjával nevelő fiatal apukát hozza fel, aki az egyetlen, akit behív az otthonába a soron.

„A polgármester úr meg akarja menteni az embereket”, kezdi, amikor arról kérdezzük, jól van-e úgy, hogy egy polgármesternek beleszólása van a lakók magánéletébe.

De engem utálnak ám a cigányok, amiért kedvelem a polgármestert.”
„Miért utálhatnak?”
„Mert ők nem akarnak beállni a sorba. Pedig a sorba be kell állni.”

_MG_9960

És mikor álltál be a sorba?”
„Amikor tizenöt év után kijöttem a börtönből.”

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik