Belföld

Hiller kifakadt: nem akar sírni

Nagy József
Nagy József

újságíró. 2015. 11. 28. 16:26

Százötvenezer legyen a minimális nettó – ez a szocik mai kongresszusának fő követelése. Kiegészítés: főiskolával százhetvenötezer, egyetemi diplomával kétszázezer a béralj, egy fillérrel se kevesebb. Kazimir Szeveronovics Malevics puskaporos ecsetét nyalja!
Korábban a témában:

“Nem halálfélelem van, hanem nagyfeszültség!” – ezzel a szívélyes közléssel lep meg minket egy a déli tudósításunkat olvasó ifjú aktivista, majd megjegyzi: „Ez már nem Szekeres Imre és Lendvai Ildikó pártja.”

Tudomásul vesszük, közöljük. És pár perc múltán szembesítjük vele Lendvai Ildikót, aki helyeslően bólint a titán szavaira, s megjegyzi: „Ez mindannyiunk pártja.” Halmazelmélet.

Odabent a teremben homogén a kép, legalábbis vizuálisan. Kazimir Szeveronovics Malevics is megnyalná az ecsetét, ha látná szegény a rendezvény hátterét: fehér háttéren fehér felkiáltójel, jobb alul icipici mszp.

Lóg a bél

Képi beszédben amúgy is erős a dzsembori sajtónyilvános etapja, van benne a „közös sikereinket bemutató rövidfilm”, valamint Dumas-testőrnek öltözött félszáz vörös-fehér pártaktivista. Utóbbiak az akcióművészeti elemekben bővelkedő „Megérdemled a fizetésemelést!” produkció díszletei, melyet Komjáthi Imre elnökségi tag és társulata mutat be. Az esztrádban Komjáthi úr a gyermekei óvónőjét idézi, „lóg a belem, annyit gürizek”, plusz Tankcsapdát citál, „Le az utcára, ki a térre, engem senki nem lökhet félre”.

A nagyon komoly rész Tóbiás József elnöki beszédével indul. A monstre rétori teljesítmény nyílhegye az, hogy a balt az előválasztás intézménye rángathatja ki a bajból: ennek segítségével kéne rátalálni arra a százhat egyéni képviselőjelöltre, akinek 2018 tavaszán lesz esélye a fideszes jelöltekkel szemben.

Fotó: Pál Anna Viktória
Fotó: Pál Anna Viktória

Tóbiás szól a délelőtt nyolcvan százalékos többséggel elfogadott alapszabály-módosításról, mely „mérföldkő, egy új kezdete”, majd tíz percet Orbánra szán az „azzal vádolom a Fideszt” fejezetben.

Egyebek mellett „azzal vádolja” a Fideszt, hogy direkt tartja alacsonyan a fizetéseket, mert Orbán ebben látja a versenyképesség kulcsát. Az aktuális kommunikációs üzenetet gombolyítva követeli, a jövőben egyetlen közalkalmazott se keressen kevesebbet nettó százötvenezer forintnál, ha főiskolája van, százhetvenötezerre, egyetemi diplomával kétszázezerre emelkedjen a minimum. Tisztességes fizetés kell, „nem ötvenezer forintért elbábozni”, és akkor megáll a fiatalok elvándorlása.

Ennek érdekében aláírásgyűjtésbe kezdenek a szocialisták, követelve az emelést a közszolgálatban dolgozóknak, „mindenkinek, aki ezt az országot működteti”.

A szocik feladata Tóbiás szerint nem kisebb, mint „megmenteni Magyarországot”.

Lenyúlva

Tapsot arat a „büszke vagyok arra, hogy az MSZP a nyugdíjasok körében a legnépszerűbb” megjegyzés, miként az olyan, közhelynél mélyebbre nem hatoló állítások is, hogy tenni kéne a gyermekéhezés ellen, javítani az egészségügyi ellátáson, satöbbi.

„Tóbi beszédét Baja Feri írta, és ezzel mindent elmondtam” – utóbb teríti kint a folyosón az infót egy szoci.

Fotó: Pál Anna Viktória
Fotó: Pál Anna Viktória

Az elnök után a választmány első emberéé, a szegedi polgármesteré a szó. Botka László rögtön talál egy jó hírt, több nincs is: „Közeledünk a kormányzati ciklus feléhez.” Majd arra tér rá, hogy nem három-, hanem csak kétosztatú a magyar politika, ugyanis „a Fidesz és a Jobbik ugyanaz”. Úgy véli, „Magyarországon nincs kormányzás, a Fidesz a látszatra sem ügyelve nyúlja le a magyar nép vagyonát”.

Elárulja, miről kell 2018-ig beszélnie a pártnak: fizetésemelés, földügy, rezsicsökkentés hazugságai, „karakterépítés szempontjából ezeket az ügyeket kell a jövőben politikánk központjába állítani”.

Sötétben bujkálók

Botkánál a fő csapásirány a belső ellenség demilitarizálása.

Két volt pártelnök-miniszterelnök Achillesébe lép: „Az egyik pártja már nincs, tévéműsorokban él tovább, a másik csak one man show-ként működik.” Megmosolyogja a túlmozgásos civileket: „Tüntetések szoktak buktatni kormányt, de nem szoktak alakítani.” Majd odaver azoknak a renitenseknek, akik (még) házon belül vannak.

Először: „Az előválasztás nem pártok küzdelmét jelenti, ezért üzenem, senki ne alakítson új pártot, mert azt nem a tévéstúdiókban kell megnyerni, hanem odalent.” Másodszor: „Hiba, ha egy baloldali pamflet megértő az egykulcsos adóval, és az is káros, ha még jobb híján is legitimizálni akarja valaki az orbáni vasfüggönyt, ami a rezsim szimbóluma.” (Találat Gyurcsánynál és Hillernél.)

A beszéd zárómondata is Hillert célozza: „A puskaporral kapcsolatban két dolgot kérek tőletek. Tartsátok szárazon és ne egymásra pazaroljátok.”

A feldúlt Hiller István a folyosón akasztjuk harmonikus mozgásában, kérve, reagáljon Botkára.

„Előbb odabent, a zárt ülésen!”

Megy is, de hamarosan visszatér (ilyen ez a harmonikus mozgás), és ezt mondja: “Személyeskedő vitába nem hagyom magam berángatni. A héten a svéd miniszterelnök-helyettes asszony sírva jelentette be, hogy kormánya megálljt parancsol a bevándorlásnak. Én azért politizálok, hogy szocialista politikussal ilyen ne történhessen meg.”

Mármint a kerítéses sírás, ha jól értjük.

Tisztújítás júniusban. Mármint az MSZP-ben.

vissza a címlapra

Kommentek

Hungarian director István Szabó at the German Directors Award Metropolis ceremony at the University of Television and Film in Munich, Germany, 09 November 2014. Szabó is receiving an award for his life's work. This is the 4th time the prize, which comes with a 50,000 EUR endowment is awarded. Photo: TOBIAS HASE/dpa
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.