Mi az Ön szerepe a Budapesti Metropolitan Főiskolán?
Vezérigazgatóként az a dolgom, hogy a belső folyamatokat üzletszerűbbé tegyem, így szinte vállalatként működünk. Nem véletlen, hogy a vezetők többsége a versenyszférából érkezett. Az akadémiai és a gazdasági érdekek látszólag ellentétesek egymással, hosszú távon viszont kéz a kézben járnak, csak meg kell találni köztük az egyensúlyt. A Budapesti Metropolitan Főiskola nem csak azért népszerű, mert jó a marketing, hanem mert 15 év alatt bebizonyítottuk, hogy valóban értéket teremtünk.
Szeptemberben új nevet kapott az intézmény – miért volt erre szükség?
A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola név már nem fedte le azt a kibővült képzési kínálatot, amelyet nyújtunk a diákjainknak – beleértve a művészeti és a turizmus szakokat. A Metropolitan szó magában hordozza a fejlődés lehetőségét, akár nemzetközi szinten is. Az idei tanévben minden korábbinál több angol nyelvű szakot indítottunk és nemzetközi hallgatót fogadtunk, az új diákjaink 8%-a külföldről érkezett. Jellemző, hogy a hazai intézmények egyre inkább nyitnak a külföld felé, és arra is lehet számítani, hogy Magyarországon is több nemzetközi főiskola és egyetem jelenik majd meg.
Ezen kívül milyen trendeket lát most a felsőoktatásban?
Egy konszolidációs folyamat zajlik. Túl sok intézmény van, nincs szükség arra, hogy 30 helyen tanítsanak gazdálkodást országszerte. Arra számítok, hogy egyes intézmények meg fognak szűnni, mások összeolvadnak vagy összevonják őket.
Azt látjuk, hogy a vidéki iskolák és a magánintézmények közül is sokan küzdenek nehézségekkel, hiszen egyre kevesebb a fiatal. Folyamatos innovációra van szükség, ha valaki nyereséges akar maradni. Mi tudatosan készülünk arra, hogy az a generáció, amelyik már 6 évesen iPad-en olvas, nem úgy fog tanulni, mint a mostani. Ezekre a változásokra nem elég reagálni, eléjük kell menni.
Lehetséges, hogy a jövőben a cégek fogják fenntartani az oktatási intézményeket?
Ez egy életképes modell. Egyes stratégiai területeken, mint például a közszolgálati vagy a tanárképzés, biztosan megmarad az állam szerepe, de elképzelhetőnek tartom, hogy az összes többi oktatási terület állami szerepvállalás nélkül működjön.
A duális képzés már ebbe az irányba mutat. A partnereink, mint az OTP Bank, a Deloitte vagy a Bock Bisztró, nem csak a gyakorlati oktatásban vesznek részt, hanem az elméleti tananyag alakításában is. Ők szakképzett munkaerőt kapnak, a diákjaink fizetést és a diploma után álláslehetőséget – ezzel mindenki jól jár.
