“Az illegális bevándorlás olyan erővel tört be az életünkben, hogy erről kell most jelentést tennem” – ezzel nyit az amúgy huszonhárom perc késéssel érkező kormányfő.
Először is köszöni a határon szolgáló egyenruhások munkáját.
“Nevén nevezi a gyereket”: tömeges népvándorlás van. A bevándorlók immár “nemcsak dörömbölnek, hanem már ránk is törik az ajtót”, nem ezrek, hanem milliók ostromolják határunkat, a végét nem látni, további milliók készülnek az útra. Orbán végigveszi a térség országait, és arra jut, hogy a szubszaharai régióban tizenkét és félmillió fő a potenciális menekült.
Az észak-afrikai védvonal az arab tavasz miatt összeomlott, az EU gyönge, s már év elején látszott, hogy nagy a baj. Azóta az embercsempészek a helyi hatóságokkal kiépítették az útvonalak.
Mi sem természetesebb, mint ha az ember megvédi a határát, így a miniszterelnök, de nem a menekültek családjaira utal, hanem az európai családok: mi most védjük saját családunkat. Ahogy korábban is hallottuk tőle: Európa gazdag és gyönge.
