Geszti Péter a Médiapiacnak azt mondja, nem tűnt el, új projekteken dolgozik, ha pedig közéleti tárgyú írás jelenik meg róla, azt általában sokan kattintják. Az ARC támogatása nem ciki, hanem inkább politikailag veszélyes.
„Az a ciki, amit a közgondolkodás tart annak, s nem az, amit a politika. Amúgy persze kínos az egész, mert a szabadság és a gondolkodásmódunk beszűkülését jelenti.”
A korábbi szponzorok már 2010 óta nem mernek pénzt adni. A politika a multikra is hat, azok „állami koncessziókért versenyeznek, vagy attól félnek, hogy rájuk szabadítják a NAV-ot”. Pedig nem kell félni, de működik „a néger az alagútban jelenség: odaképzelnek egy rémet, ami nincs is ott. (…) Mint a sztálinizmus idején: azt képzelték, hogy a nagy Visszarionovics minden bokor mögül kiles, ezért mindenki jobban meg akart felelni a láthatatlan nagyfőnöknek, mint amennyire a valóságban kellett volna. Tényleg centrális erőtérré vált a magyar közélet, miközben több a paranoia is az indokoltnál”.
Geszti szerint az ARC-ra nem érvényes Bayer Zsolt tétele, hogy a balos kormányok az összes balos lapot „tökig kitömték hirdetéssel, a jobboldaliak meg éheztek. Közben az a liberális mantra ment, hogy a piac döntsön. Akkor mi hörögtünk, most meg ők”.
Azt mondja: az ARC mindig a piaci szereplők támogatásaiból próbálta fenntartani magát, soha nem akart állami pénzekből megélni. A piaci viszonyokat azonban nem hagyják érvényesülni. Az ARC független volt, és idén is megtartják, mert valamennyi pénz összejött a gyűjtésből, illetve a Lapcom is támogatja anyagilag és felületekkel is.
„Sunyiságok, törvények és államosítások, korrupció betegíti a gazdaságot is. Nem kellene így lennie. Amúgy a Bayer Zsolt-féle médiamunkásoknak azért nehéz, mert totálisan politikafüggő életük van, rég elveszítették a függetlenségüket.”
Geszti szerint az underground és a mainstream kultúra mára összemosódott, hátországát a fapados vendéglátó-biznisz adja.
„Az általános elszegényedés és az új generációk megváltozott szokásai miatt a romkocsmák elképesztően népszerűek lettek.”
Ez a szubkultúra önálló, erős kulturális tömbbé állt össze, ő pedig ennek és a hagyományos mainstream metszéspontjában áll, pofozóbábuként.
Mára a hagyományos – úgymond korrekt – újságírás meghalt. Mindenki a véleményét írja, amivel az a gond, hogy miként a mondás tartja, „a vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van, de senki se kíváncsi a másikéra. Ráadásul úgyis mindenki csak azt hallja meg, amit akar, és amit a jól kimunkált előítéletei megengednek”.
Szerinte Bayer Zsolt, Uj Péter és a többi „kiégett rocksztár” már magát is unja és utálja.
„Amivel pedig a magyar média meghatározó véleményformálói lettek, gyakran olyan hergelő hatású, mint amikor a kutyákat véres hússal vadítják. Aztán csodálkoznak, ha trolltömegek lepik el a posztolható tereket, akik őket is felzabálják.”
Ugyanúgy ebből élnek, mint a jelenlegi politika: az egyetlen szempont a saját tábornak szóló üzenet.
„A klikkpozitív újságírás is a saját taknyában kapálózik. Addig mondták marha merészen a magukét, amíg rájöttek, hogy ezzel sem érnek el semmit, csupán az abszurditást kommentálják és fokozzák vele.”
Szerinte ez ugyanúgy árt a magyar közgondolkodásnak, mint a közös gyűlöletre, félelemkeltésre építő politika. Ő nem tartja elég tehetségesnek azokat, akik egy politikai tábortól várják karrierjük legitimálását, és csak röhög azon, hogy a Simicska-médiabirodalom mára ellenzéki lett. Szerinte csak átrendeződik a pénzosztás, ha új médiumot is az állami pénzekért vesz valaki. „Az eszmék és értékek nem fizetnek jól, marad az érdekcsoportok küzdelme.”
Az interjú további részletei itt.
