Maher Baksis szír újságíró az év elején indult el, hogy Nyugat-Európába jusson. Mint írja, Szerbiából egy héttagú csoporttal jött a vasúti sínek mentén a magyar határ felé, majd nem sokkal később Magyarországon elfogták, és busszal Röszkére vitték.
A piszkos vizet itatták volna velük
A röszkei táborban csak naponta egyszer kaptak egy szelet kenyeret és fél liter vizet. Ott legalább háromezren voltak afgánok, bangladesiek, irakiak, pakisztániak. Ő a szírekkel három napig volt ott.
„Rengeteg gyerekkel, egyetlen orvos nélkül. Hamarosan már az ivóvíz is elfogyott. A rendőrök azt mondták, igyuk meg azt a vizet, amiben mosdottunk. Persze tiltakoztunk. Nem akartuk, hogy a gyerekek ezt a büdös és koszos vizet megigyák. Valami forradalomféle is kitört: vagy hetvenen kört formáltak, és kiabálni kezdtek” – derül ki a hvg.hu-n megjelent fordításból.
Fotó: Europress
Itt tanulta meg magyarul a legtöbbet hallott szót: „Vissza! Vissza!”, amiből viccet csinálva maguk is mondogatták a rendőröknek.
Mindemellett igen embert próbáló lehetett a tábori élet, mert az újságíró így írt az élményiről: „Ezalatt a három nap alatt úgy éreztem, sosem szabadulok ki innen. Arról álmodoztam, hogy felhívom apámat, a családomat, és elmondom nekik, mi történik velünk.”
Hát mit akarnak, hogy itt maradjunk?
A három nap után vonattal ingyen Budapestre ment, ahol egy rendőr rájuk zárta az ajtót, és végig ott állt előtte két és fél órán keresztül, amíg Pestre nem értek. Ennek ellenére a végcél előtt leugrott a vonatról. Egy olcsó szállodába vitették magukat barátjával.
Maher Baksis arról is beszámol, hogy a Keleti pályaudvarra is ellátogatott és egy szír férfi élményiről is beszámolt, akit lekergettek a vonatról, és nem engedtek Bécsbe utazni: „Hát mit akarnak a magyarok? Hogy itt maradjunk?” – kérdezi még.
