Bayer Zsolt szerint Szent Istvánról nem tudnak „semmit, fogalmuk sincsen sem életművéről, sem jelentőségéről, mégis a szájára veszi minden ócska, ostoba proli”. A publicista ezért teírja, miként kell érteni az „idegenek gyámolítását”, ezt a sokszor idézett mondatát.
“Megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”
A sok ostoba prolinak azért van szüksége a fejtágítóra, mert közös jellemzőjük, “hogy leginkább az 1990 előtti augusztus 20-kat szerették. Az állt közel szívükhöz.” Aztán Bayer kis kitérőkkel eljut a jelenig, amikor „délről özönlik be az idegenség”, és amikor a prolik újra az államalapító egyetlen mondatát mantrázzák a jövevényekről, pedig fogalmuk sincs, miről beszélnek.
A publicista segít a másik oldal hülyéinek, akik nem jól értelmezik a királyi intelmeket, mivel István idejében „a nemzet nem azt jelentette, mint manapság.” Annak tagja csak fegyverforgató, birtokos nemesség lehetett meg a papság, a nemzet nem volt lényeges identitásképző, megelőzte a vallás, és az, hogy „ki kinek az alattvalója, familiárisa, vazallusa.” Ezt követően elmagyarázza, mit is jelentett akkor az alattvalói identitás.
István korában a Natio Hungarica tagja lehetett egy német, olasz, francia nemes, de a magyar paraszt nem. Az „idegenek gyámolítását” tehát István a királyi udvarnak „hasznot hajtó”, a hatalmat védelmező nemesekre, lovagokra, papokra, tudósokra értette.
Azokra, „akik ha naponta kétezer muszlim lépte volna át a határt, a királyi szót hallva és a véres kard körülhordozása nyomán lesiettek volna a déli gyepűhöz, és lemészároltak volna minden beözönlő muszlimot. Mint legelsősorban is idegent, vagyis nem katolikust. Így kéretik idézgetni az Intelmeket, idióták!” – írja Bayer az ünnep előtt a Magyar Hírlapban.
