Balog Zoltán a 19. Europa Cantat nemzetközi kórustalálkozón Pécsett jelentette be, hogy az általa vezetett emberi erőforrások minisztériumának tervei között szerepel a mindennapos éneklés bevezetése az iskolákban. A hirado.hu által idézett miniszter szerint ez nem a tananyag növelését jelentené, mert azt inkább csökkenteni szeretnék. Inkább egy olyan lelkületet vinnének az iskola életébe, amiből azok is profitálnak, akiknek nincs túlságosan jó hangjuk – tette hozzá.
Az ötlet olyannyira nem új, hogy már Kodály Zoltán is ezt javasolta, mondván, zene nélkül nincs teljes ember.
„Minthogy iskoláinkban ének- és zenetanítás minden kritikán alul ha van – utolsó tárgy (csak most szállították le a nehezen kivívott heti 2 órát megint 1-re!), a tömegekkel senki se gondol, zenei igényeiket senki sem ébreszti, emeli: áldozatául esnek, már csak passzivitásból, tunyaságból annak a szemét zenének, mely után nem kell járniok, mely felkeresi, üldözi őket: moziban, gramofonlemezen, uccán” – írta felháborodva Kodály Zoltán 1927-ben.
Kodály egyébként ma is meglepően korszerű énektanítást álmodott meg a 20-as, 30-as években. Szerinte minden nap szükség volna zeneórára, amelyeken nem elméletet bifláznak a gyerekek, és nem feltétlenül a szolmizálást gyakorolják, hanem énekelnek, zenét hallgatnak, aktívan, tevékenyen részt vesznek különböző feladatokban. Olyan énekórát gondolt el, ahol megszeretik a művészetet, a zenét. Nem Kodály tehát a hibás a mai helyzetért, ő a zene nevelő funkcióját hangsúlyozta – mondta korábban Rápli Györgyi.
A zenepedagógus azt nevezte jó énekórának, amely egyfajta osztályfőnöki órára emlékeztet. Ahol zenét hallgatnak, énekelnek a gyerekek, de ugyanakkor beszélgetnek is a zene kapcsán felmerült témákról. Egy ilyen óra a személyiségfejlesztés eszköze lehet. Meghallgatnak egy Bartók-concertót, és a világháborúról beszélgetnek, vagy a kisebbek elénekelnek néhány népdalt, és annak kapcsán a párválasztásról diskurálnak.
