“Riasztó és szégyenletes interjút adott a Mandinernek Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság elnöke.”
Szigetvári Viktor szerint ezzel a szöveggel “erkölcsileg vált méltatlanná pozíciójára. És Polt Péter mellé került a polcra, ahol a kormányváltás utáni alkotmányos forradalom esetén helyben nem hagyható szereplők sorakoznak. Nem a magyar alkotmányosságot védi ő, még csak nem is a Fideszt, hanem saját, gyáva túlélését. (…) Az elnök mindvégig önreflexió nélkül tagadja a testület elfideszesedését is, ráadásul még a jogállam minden józan híve által elfogadhatatlannak tartott hatásköri változtatások ügyében sem mer egyenesen beszélni.”
Az ellenzéki politikus jelzi, ritkán veszi a bátorságot, hogy az Alkotmánybíróságot bármilyen formában bírálja. Szerencsének nevezi, hogy most nem egy határozatról van szó, hanem egy interjúról, amelyért hálát mond a Mandinernek.
“Kevés olyan magyar alkotmányos intézmény van, amelynek vezetőjétől ne lenne elfogadható egy olyan retorikai lelemény, amely szerint ő nem az absztrakt jogvédelem, hanem az emberek pártján áll.”
Az Együtt vezetője azonban alkotmánybírósági elnök esetében azt javasolná, hogy inkább a jogvédelem oldalán álljon.
Szerinte az Alkotmánybíróság elnöke csatlakozott azokhoz a fideszes politikusokhoz, akik “visszaélésszerű adatigénylőkről beszélnek”.
„Vannak egyszerűen hobbijogvédők, Bibó István szavaival én őket hivatásos forradalmároknak nevezem. Valószínűleg szükség van rájuk, máskülönben nem finanszíroznák őket. De az, hogy a közösség rovására, annak költségére gyakorolják a saját jogaikat, kicsit furcsa.”
Szigetvári ennek kapcsán furcsállja ezt, hiszen Lenkovics Barnabás “pontosan tudhatja, jogerős bírósági ítéletek szegélyezik az információszabadság ügyét hazánkban, beleértve az anyagi ellenszolgáltatásra vonatkozó igényeket is.A „ »nem finanszíroznák őket« kitélel pedig végleg méltatlan az alkotmánybírósági hagyományokhoz.”
“Lenkovics Barnabás meglehetősen egyszerű, a jogerős magyar bírósági ítéletekkel ellentétes szellemben nyilatkozik a menekültek és bevándorlók kérdése ügyében is:»Óriási probléma, hogy emberi jogokról beszélnek, hangsúlyozzák azok egyetemességét, és a közben a valóságban valami egészen, ordítóan más történik. Kiállított a világ, az ENSZ, az unió egy csekket az egyetemes emberi jogokról, de ez egy fedezetlen csekk. Ezek az emberek, akik most menekültként elárasztják a világot, hangoztatják az emberi jogaikat és Európa kötelességét. Nem a saját államuk kötelességét, hanem a nyugatét, hogy róluk gondoskodjon. Az a vita, ami róluk meg a kerítésről zajlik, csak a felszín.« A kerítés ügyében az elnök úr gyáva egyenes mondatot mondani, és közben pedig teljesen elkeni az emberi jogok és a menekültekkel szemben emberi bánásmód szempontjait.”
Az Együtt elnöke ezen túl furcsállja, hogy Lenkovics a saját, személyes, természetjogi alapúnak tekintett melegjogi álláspontját nem mint saját véleményt, hanem mint tényt ismerteti. Szerinte “egy plurális demokráciában éppen azzal ismerjük el mások létezését is legitimnek, hogy érzékenyek vagyunk mások álláspontjának legitimitására, és így is beszélünk erről, nem abszolutizáljuk saját álláspontunkat. Nem érti, mit akart Lenkovics Barnabás azzal mondani, hogy érdekes abszurditásnak nevezte, “hogy miközben a heteroszexuálisok körében a házasságok száma csökken, a meglévő házasságok pedig tömegesen bomlanak fel, a homoszexuálisok körében a házasság iránti igény egyre erősödik.”
Szigetvári szerint “talán mindannyiunknak jobb, ha meg sem akarjuk érteni, mire gondolt az Alkotmánybíróság elnöke, amikor erről beszélt.”
