Két hétig zárva volt, azt mondták, a javítanivalókat nem lehetett tovább halogatni. Gondoskodtak a váltókról, a vezetékekről, a biztosítóberendezésekről, a vágányokat és a peront is rendbe hozták itt-ott. Nagy poént nem lövünk le, ha eláruljuk: a változás minden, csak nem látványos, ha nem tudtuk volna, hogy történt valami, talán észre sem vesszük.
Ami fontosabb: az utazóközönség még nem fedezte fel magának újra a Nyugatit, így hétfő reggel és délelőtt a pályaudvar volt Budapest talán legnyugodtabb helye. Andalgó utasok, komótosan melózó melósok, béke, szeretet, a peronok fölött friss virágok. Készültek a negyven fokra is: másfél literes vizet osztanak, locsolják a növényeket és mindent, amit hűteni kell. Íme egy fél nap fotós termése, görgessen lassan, hagyja, hogy kisimítsák az idegeit a kevés szereplős minimalista kompozíciók! Namaste!
