Gyakorlóruhás fiú suvikszolja a díszkatonák poros bakancsát a honvédség várpalotai bázisának felvonulási terén, igyekeznie kell, mindjárt itt a köztársasági elnök. Tetszik a téma a fotósoknak, ami viszont nem tetszik Koncz tábornoknak. „Van jobb téma is szerintem”, ezt orbákolja oda a nekik. De sajna messze már az idő, amikor megállt az emberben az ütő, ha ráripakodott egy uniformis: az objektívek meg se rezzennek, a feddés mosolyt csal a borostás arcokra. Sőt, viccelődnek a katonaviseletlenek. „Keményen polírozó kisember!” „Ennek tuti elvennék a munkáját a bevándorlók… Csipkedd magad, az a száz pár surranó nem fogja megpucolni önmagát.”
E szerény attaktól eltekintve parádés élményt nyújt a „Bakony combat center”, ahol a harminckét ország ezernyolcszáz katonája és hatszáz „technikai eszköze” gyakorlatozik szinte egész júniusban a Multinational Logistics Coordination Center (MLCC), vagyis Többnemzeti Logisztikai Koordinációs Központban. A mai nap a csúcs, ugyanis a honi haderő főparancsnoka, Áder János teszi tiszteletét a dísztribünön.
A koreográfia a szokásos. Ha államelnökünket akár álmában, oldalán a pesti Petőfi laktanya alvó díszelgőivel és a hortyogó katonazenekarral leejtőernyőztetnék valahol, amint földet érnének, rutinból előadnák, amit most Várpalotán is: század vigyázz!, rezesek rázendítenek a vakpalira, az öltönyös Áder komoran végigvonul, visszafordul, mikrofon mögé lép, „jó napot, honvédek!”, „erőt, egészséget!”. Nem lehet nem az Egér a Marsonra asszociálni.
A lényeg persze eztán következik. Méghozzá a gyakorlótéren, melyre inkább illik a gyakorlóbirtok név, ugyanis ez Közép-Európa legnagyobb „unikális lőtere” (Hende hadügyminiszter fogalmaz így – természetesen ő is itt van), kétszázötven négyzetkilométer, fél Budapest.
Háborús támadást játszik el félórában a sereg, van benne ember, helikopter, tank, úthenger, mindenféle szállító és gyilkoló járművek, rengeteg lövés, robbanás, füst, por. Szavakész katonaembert kérünk, kommentálja az eseményeket, alább az ő mondatai.
Többnemzeti konvoj érkezik balról, különböző technikákkal, eszközökkel, van közte konténerszállító, üzemanyagszállító, és természetesen, mivel műveleti területen vagyunk, úgynevezett force protection, tehát az erő biztosítására harcoló katonák csapata kíséri. A konvoj célja, hogy begyűjtsön egy légi úton, úgynevezett légi dobás technikával a területen elhelyezett szállítmányt… Tessék, itt is a helikopter.
Csakhogy most ellenséges erők improvizált robbanó eszközökkel, majd különböző könnyű és nehéz fegyverekkel támadást indítanak a konvoj ellen. A force protection erők reagálnak a támadásra, felveszik a harcot, de mivel nagy erejű a támadás, szükség van a közelben lévő tűztámogatók lehívására… Érkezik is a tervezetten közelben lévő, gyorsreagálású erő, ami T-72-es tankokból állt. Ezekkel megerősítve az ellenség támadását visszaverik.
A sérült gépjárműveket műszaki mentéssel elviszik, felveszik a légi úton kiszállított anyagokat, illetve helikopterrel kimenekítik a támadásban megsérült katonákat. Közben úthenger érkezik, ledöngöli a robbanás helyszínén a betemetett krátert.
És most a hangszórókból felcsendül a Magyar Honvédség tatai, 25. Klapka György lövészdandárjának dandárindulója.
Köszönjük!
Hát, ha már háború, nézzük páholyból, de legalábbis domboldalról. Tetszhet a látványosság a méltóságoknak, ugyanis széles mosollyal battyognak le a lépcsőn.
Áder pacsizik még kicsit, Hende Csaba pedig sajttájt tart Sorin Ducaru NATO-főtitkárhelyettessel és Jan Husak gyakorlatparancsnokkal. Erről már írtunk egy hírt délben, itt inkább azt emeljük ki, hogy Hende így szól a légkondicionált katonai sátorban: a gyakorlat megrendezésével „egyértelműen jelezzük, hazánk a NATO elkötelezett szövetségese”.
Azért ez is valami.
