Nem akar kormányt buktatni, ettől a kormánytól vár azonnali segítséget – mondta a Mandinernek Sándor Mária, a fekete ruhás nővérként ismert ápolónő, aki elkeseredett kórházi dolgozóból vált a tüntetések arcává. Azt mondta, július elsejéig hord feketét, addig várják a választ a petíciójukra; ha megkapják a béremelést, színesbe öltözik.
Két éve volt utoljára béremelés, ami nettó hétezer forintot jelentett az ápolóknak, a technikai dolgozók – mosodai munkások, szállítók, sterilezők – viszont semmit nem kaptak. Az ágazat minden munkavállalója számára követelik az 50 százalékos alapbér-emelést.
Ellenzéki pártok nem tudnak akkora tömeget összehozni, mint amekkora tüntetést tartottak múlt héten a szociális dolgozók – Sándor Mária ironikusan meg is jegyezte, hogy ez is cáfolja azokat a pletykákat, amik szerint pártok állnának mögöttük.
A kórházi osztályokra betérők a hatvanas évekbe csöppennek, csak mára lerohadt az akkor új berendezés. Ahová vért, vizeletet, anyatejet tesznek le, ott esznek, nincs ebédszünet, nem isznak, hogy ne kelljen vécére menni. Az orvosok már nem viszik ki a kórházi felszerelést a magánpraxisukba, ők viszik be, amit máshol leselejteztek. A vécépapírt, ruhát, ágyneműt, ételt, mindent a betegek visznek be, az egészségügy nem összeomlóban van, hanem összeomlott – mondta a nővér.
A mozgalom máris elérte, hogy megkapják a hosszú hónapok óta elmaradt túlórapénzt. A bérekre átutalt pénzt mostantól csak bérekre lehet fordítani, nem úgy, mint eddig, hogy a kormány odaadta az összeget, a vezetés meg mondjuk autóbérlésre fordította – mondta Sándor Mária.
Az ápolónő egyébként 140 ezret keres 12 órás munkával, ebben már a pótlékok is benne vannak. Szabadnapjain takarítani jár, a férje is minden munkát elvállal, hogy meg tudjanak élni, ráadásul hitelt is törlesztenek. Hálapénz sincs, az emberek rettentő szegények lettek – mondta.
A mozgalomnak azért vált arcává, mert a többiek féltek, nyilatkozni se mertek. A tüntetés szórólapját is félve dugták a zsebükbe, mintha bármi rossz lenne abban, hogy követelik a ledolgozott munka után járó pénzt és szólnak, hogy kevés a nővér. Végül is volt mitől félni – mondta az ápolónő. A főnővér-helyettes raportra hívta, az ápolási igazgató és az egészségügyi szakdolgozói kamara alelnöke várta. Ajánlatot tettek neki, hogy jobb csapatban dolgozhat, ha megalkuszik. Nemet mondott.
