A párizsi klímakonferencián megoldást kell találni a Föld – környezetszennyezésből adódó – halálos betegségére, a globális klímaváltozásra – mondta Áder János, aki ezzel magyarázta, hogy a világon elsőként csatlakozott Al Gore volt amerikai alelnök kezdeményezéséhez. A cél a nyomásgyakorlás, az ok pedig az, hogy ma már nemcsak szemtanúi, hanem elszenvedői is vagyunk a globális felmelegedésnek, amelynek legfőbb előidézője maga az ember.
„Egy több mint 270 tudósból álló testület – az ENSZ tudományos tanácsadó testülete – írt egy nagyon részletes tanulmányt, amelyben összefoglalták, hogy mire kell felkészülnie a Föld népességének, minden egyes országnak, hogyha nem változtatunk a mostani tendencián. (…) Mi fog történni, ha jelentősen nő a földfelszíni hőmérséklet? Például elkezd olvadni a jégtakaró mindenütt: nemcsak a sarkvidékeken, hanem a hegyekben is”.
Az államfő emlékeztet rá, hogy már elkezdett emelkedni a tenger szintje, ami miatt nagyon sok ember a lakóhelye elhagyására fog kényszeríteni.
“Ötvennégy olyan ország van, ezek kicsi szigetállamok, amelyek, ha nem vigyázunk, lehet, hogy tényleg eltűnnek a Föld színéről, ilyen például a Marshall-szigetek. Az ott élőknek más földrészekre kell költözniük. (…) Vízellátási problémák, élelmiszertermelési és -ellátási gondok várhatók. És nem utolsó sorban, ha ez a helyzet bekövetkezik, akkor azok az emberek, akik ezeken a területeken élnek, elvándorolnak majd, tehát lesz egy a mainál jelentősebb migráció is. Az ENSZ-jelentés azt is valószínűsíti, hogy a fogyatkozó vízkincs birtoklásáért háborúk robbanhatnak ki.”
A magyar államfő a viták, gondok dacára bízik a párizsi csúcs sikerében, bár úgy véli, kevés az idő. „A huszonnegyedik órában vagyunk!” – mondja, és úgy véli, egy nagy lépés nélkül olyan visszafordíthatatlan változások következnek be, „amelyeknek a következményeit az emberiség már soha többé nem tudja orvosolni.” Számít a gazdasági-ipari csoportok ellenállására, a rövid távú politikai szempontokra, de úgy véli, ha Kína és az Egyesült Államok megállapodik, akkor nyert ügyünk van.
Áder János szerint az egyes ember is sokat tehet a klímaváltozás ellen. Magyarországon például fel kell készülni nemcsak a rendkívüli áradásokra, hanem arra is, hogy elsivatagosodás fenyeget a Duna–Tisza közén.
„Ezzel párhuzamosan védeni is kell a vízbázist, megóvni az elszennyeződéstől, megoldani azt, hogy ugyanennyi vízzel tudjunk öntözni 20 év múlva is. És ugyanennyi vizet tudjunk inni 50 év múlva is. Ne raboljuk le a saját vízkincsünket! Hagyjuk meg azt exportképes terméknek, hiszen hamarosan azzá válik! Az a tiszta csapvíz, amit mi ma óvatlanul és felelőtlenül folyatunk el, exportképes termék lesz néhány évtized múlva.”
Az egyéni felelősségre a köztársasági elnök felsorol sok példát a hulladék szelektív gyűjtésétől a napenergia hasznosításán át, az épületek szigeteléséig.
„Ezek apróságok, de így mégis igazzá válik a közmondás: sok kicsi sokra megy. Ha mindenki egy picit jobban odafigyel ezekre a dolgokra, már előrébb leszünk. És még ezer módszert föl lehetne sorolni: kevesebbszer permetezek, másfajta vegyszert használok, szárazságtűrő növényeket telepítek a kertbe. Ha kivágok egy fát, ültetek másik kettőt, és nem lebetonozom a helyét. Igen, ezek apróságoknak tűnnek – de a gyermekeinket már erre kellene nevelnünk.”
