Valaki csúnyán megszívatta a békés egerszalókiakat.
Pedig ebben a szépen gyarapodó Heves megyei községben, úgy tetszik, szeretik egymást az emberek. Nincs ellenségeskedés, s ha valakinek böki is valami a csőrét, nem anyázik, nem tesz keresztbe a másiknak. A miliő ideális: a táj csoda, a falu tüchtig, bora kiváló, termálvízére fürdő, arra hotelek, vendégházak sora épült. Nagy mázli, hogy Tőgyi Gábor személyében a falunak tisztességes, eszes polgármester is akadt tizenhét éven át, ám szegényt januárban agyvérzés vitte el, s ezzel a községet is szélütés érte.
Egerszalók, a turistáknak hála, évi négyszázmillióból gazdálkodik, hatalmas pénz az egy alig kétezer lelket számláló településen, nem meglepő, hogy Tőgyi halála után közel húszan jelentkeztek be a megüresedett pozícióra, s az induláshoz szükséges számú aláírást is összegyűjtötték hatan. Mindannyian függetlenek, egyedül a favorit, Varga István borász vette plakátjaira támogatóként a Fidesz narancsát és a KDNP keresztjét.
Varga legfőbb riválisa Tóth Katalin, egy egri fürdő reumatológusa. Vessük össze őket.
Varga tősgyökeres szalóki – Tóth Katalin viszont “gyüttment”, csupán tizenegy éve él a faluban. Varga tagja a helyi képviselőtestületnek – Tóth Katalin szintén, sőt Tőgyi alpolgármestereként az elöljáró halála után az átmeneti időre ő vette át az önkormányzat irányítását. Varga párton kívüli, mégis beálltak mögé a kormányerők – Tóth Katalin négy éve belépett a Fideszbe, szakértőként bedolgozik a jobbos többségű hevesi közgyűlésnek, sajátjai mégsem őt tolnák Egerszalók élére, fájhat ez neki.
Ha fáj, hát fáj, a politika nem kisasszonyfoci – valahogy így fogalmaznánk, ha mi lennénk Orbán Viktor -, most vasárnap választ Szalók, győzzön a jobb, szomorkodjék a vesztes, aztán építsék, szépítsék tovább a falut.
Így is történt volna. Csakhogy.
A kampányfinisben két névtelen szórólap tolt partvisnyelet a béke küllői közé. Az első közepesen tróger módon ekézi Tóth Katalint amiatt, hogy polgármesterként sem hagyna föl a gyógyítással, márpedig „FÉLpolgármester nem elég Egerszalóknak”. A másik iromány súlyosabb; a Felhívás az Egerszalóki Jobbikosoknak! címet viseli, s azt állítja, „a Fidesz ki fogja zárni a soraiból” a doktornőt, aki eztán megalapítja az egerszalóki Jobbik-alapszervezet, s a falu „a Jobbik országos bástyája” lesz. A cetli ígérete/fenyegetése szerint Tóth Katalin „ráncba szedné a kisebbséget, rendet csinálna a faluházán, a Tőgyi komcsi maradványait kitakarítaná végre a hivatalból”. A szöveg vége: „Segítsünk most mi neki hogy utána ő segítsen a Jobbikon! Ez lenne az igazi összefogás!!!! Jobbikosok Tóth Katalinra!!!! Szebb jövőt!”
E szöveg több szempontból is botrány a szalóki fülnek. Tőgyi Gábor, sose volt „komcsi”, ’98-ban a Fidesz támogatásával lett polgármester, s választották újra négyszer is. Ráadásul már életében szinte szentként tisztelte a falu, csírájukban simította/fojtotta el a hadakozásokat, azt is meggátolta, szép szóval, hogy a község jobbikosai helyi alapszervezetet hozzanak létre.
Jó, persze, a szórólap nyilvánvalóan kamu, célja Tóth Katalin összejobbikosozása. Azt tetszenek mondani, hogy nincs ember, aki bedőlne egy ilyen gagyi provokációnak?
Nézzünk be Radics Lászlóhoz. Ő Egerszalók háromszáz romája közül a legelső, az önkormányzatban sok éve kisebbségi képviselő, most pedig a hat polgármesterjelölt egyike. Tiszta udvar, rendes ház, a konyhafal mozaikolva, a sarokban színes tévé, tetején a Szűz Mária-szobrocska mellett Tőgyi Gábor fényképe.
Radics úr komolyan megrendült a röplaptól, komolyan veszi minden szavát. „Kiderült, hogy jobbikos a doktornő!” – ez az első mondata. Ez meg a második: „Nyakunkon a fajgyűlölet!” És a harmadik: „Halottat gyaláztak meg, aki ilyet tesz, nem ember, hanem állat!”
Azt mondja, összehívja a cigányokat a játszótérre, felolvassa nekik a „jobbikos levelet”, hadd legyenek tisztában a „valósággal”. Aztán arról beszél, hogy Szalókon dolgozik az összes roma, ki közmunkán, ki hatszáz forintos órabérért a szőlőben. „Rendesek velünk a nagygazdák. Decemberben szóltam az egyiknek, hogy Flóri bácsi, nincs pénz az ünnepekre, kezdjük már el a metszést, és másnap már mehettünk is.” Radics évekig Egerben sofőrködött, de őt is szélütés érte, szerencsére szolidabb, mint Tőgyi Gábort, azóta szelektívet válogat a hulladékfeldolgozóban. „Négyórás munka havi harmincötezerért. Szeretem. Itthon, dologtalanul meg nem tudnék maradni.”
Meséli, a hét elején üzentek neki a megyei Fideszből: ha visszalép Varga javára, alpolgármestert csinálnak belőle. „A telefonban igent mondtam, de aztán elgondolkoztam, mi is ez, és rájöttem, összeugrasztanák a cigányt a cigánnyal. Kétszáznegyvenezer forint lenne a fizetés, de nem adom el a saját véremet! Meg úgyse nyer itt pártos ember.”
Ismerjük meg a doktornőt is, árulja el ő maga, megjobbikosodott-e.
Tóth Katalin több sima fideszesnél: orbánista. Olyan átszellemült rajongással, ahogy ő beszél a miniszterelnökről, Békemeneten találkozni, s ez nem véletlen, ugyanis a doktornő jár is hurkapálcás papírtrikolórt lobogtatni jelzett eseményekre. Az Isten is polgári körösnek teremtette. „Harmincöt éve vagyok fideszes!”, ezt mondja, s csak amikor harmadszor büszkélkedik ezzel, akkor számolunk utána, hogy kétezer-tizenöt mínusz harmincöt az ezerkilencszáznyolcvan, amikor is az ikon, Orbán Viktor bizony még csupán (huszár)bajuszos harmadikos gimnazista volt Fehérváron. Közösen korrigálunk: huszonöt esztendős a fideszes múlt. Az se kevés. Ráadásul egyéb komoly paraméterekkel is büszkélkedhet Tóth Katalin: egy diplomája van, két szakvizsgája, három gyereke orvos, a negyedik diplomata. „Plusz egyben tartom a családomat! Vagyis nem tartozom a szürke átlag közé. Ami nem az én érdemem, hanem a gondviseléstől kapott talentum.”
Természetesen most sem Orbán Viktorral, hanem megyei pártelöljáróságával van baja. „Április végén tudtam meg, hogy a Fidesz párton kívülit talált, és támogatóként beáll Varga István mögé, mert őt népszerűbbnek ítéli a faluban. Sosem hittem volna, hogy ez megtörténhet. Gondoltam, a kampány azért van, hogy a párt helyzetbe hozza a saját emberét.”
Ez a saját lenne ugye a doktornő. A párt megszemélyesítője pedig ez esetben nem lehet más, mint a Nyitray Zsolt országgyűlési képviselő által irányított Heves megyei brigád.
Hűtlen lett hát a párt. De vajon mit okoz ez Katalin asszony lelkében? Kiábrándul?
„Amíg Orbán Viktor a miniszterelnök, addig a Fideszbe vetett bizalmamat egy ilyen ügy nem tudja megingatni. Fidesz-tag vagyok, s az is maradok!”
Hallani, Nyitrayék felszólították, curikkoljon ki a jelöltségből, ne vágja a fát Varga alatt. De a doktornő nem lépett vissza. Vajon lesz retorzió? Kizárja a párt?
„Ha kizárnának is, ugyanúgy fogok ragaszkodni konzervatív polgári elveimhez és református hitemhez. De miért is zárnának ki? Mert függetlenként elindulok a választáson egy független nem Fidesz-tag ellen? Hallom is vissza, egyéb érv híján, hogy Varga István szerint Egerszalók nem élheti meg azt a szégyent, hogy egy református legyen a polgármestere. Soroljak nagy reformátusokat? Orbán Viktor miniszterelnök! Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter! Vagy II. Rákóczi Ferenc fejedelem!”
A doktornő azt mondja, még a jelöltállítás idején versenyt kínáltak neki a megyei fideszesek: gyűjtse az aláírásokat mindkét aspiráns, és akinek több jön össze, az mögé sorol a narancs. „Nem is lufi volt ez a javaslat, hanem hőlégballon. Míg én az alpolgármesteri és az orvosi munka után mentem aláírást gyűjteni, ők álló nap egész családdal járták a falut. Naná, hogy Varga töltött meg több ívet, de nem léptem vissza. Nekem ez nem hatalmi kérdés, én szolgálatra jelentkeztem, továbbvinni Tőgyi Gábor életművét. A döntést viszont szeretném a falura bízni.”
És az a szórólap? Tényleg jobbikos szervezetet alapítana? „Ezt most komolyan kérdezi? Az a röpcédula annyira alulmúlhatatlan, hogy nem is foglalkozom vele. A disznóröfögés nem ér föl a mennybe.”
Egerszalókon széles-magas a mennyország. Indul ugye a pincékből, ahol a mésztufa falakon vastagon áll a borpárából táplálkozó puha, fekete nemes penész. Ha kimerészkedünk-kitalálunk a hűvösből, benézhetünk egyéb vendéglátó-ipari egységekbe is, de nem árt tudni, hogy él itt egy furcsa népszokás, melynek neve semmijatt. Történt velünk, hogy a Helli pincészetben vásároltunk pár palack pazar Merlot-t, Cabernet franc-t, négyezer-kilencszáz volt a vége, ötezrest adtunk, mondtuk, tessék hagyni azt a százast. A válasz: „Ez ennyi.” És vissza a zseton.
Két sarokkal odébb, a főtéri üvegtigrisnél Marci kolléga kért egy duplát, az ár kétszáz forint, fotósunk kettőnegyvenet virított a pultra, köszönte illendően a feketét, mire visszatolták neki a két húszast, azzal, hogy „ez ennyi”. Pár óra múlva rántott husit ebédeztünk valamelyik vendégházban, hatszáz forint borravalóval honoráltuk volna a jóltartást, amiből a pincérleány százat méltányolt, s mentében, foghegyről vetette oda (ide), hogy „így jó”. Szóval jattot egy fillért se a szalóki vendéglátósoknak, nagyobb urak ők a vendégnél.
Na de vissza, sőt közelebb a mennyországhoz: emelkedjünk néhány métert az ég felé, irány a szőlőhegy. Odakint találjuk a következő polgármester-jelöltet, Durakov Jánost. Hektárnyi tőkét művel, „blauburger és kékfrankos”, mintha óriásvonalzó mellett telepítették volna a tőkéket. „Törzstisztítás és hajtásválogatás”, ennek van most itt az ideje, erről beszél a gazda, közben simogatja a körömnyi fürtöket. „Jövedelem-kiegészítés ez” neki, hiszen főállásban tisztviselő az egri törvényszéken, „bírósági bűnjelkezelő”, plusz „megyei tűzvédelmi megbízott”. Nem csoda, hogy a skandalum szórólapok kapcsán is szaknyelvet használ: „Alkalmasak arra, hogy másokat rossz színben tüntessenek fel.” Aztán infó otthonról. „Tudja, mit mondott az édesanyám, amikor reggel kivette a postaládából azt a papírt? Édes fiam, az éjjel megint járkáltak a vakondok. Én meg azt mondom, hogy a tisztességes versenyhez érvek kellenek, nem mások mocskolása. Ilyen kis helyen előbb-utóbb minden kiderül.”
Durakov János is tagja a képviselőtestületnek, rosszat nem hallottunk róla, de így is csupán a harmadik helyre esélyes. Bár. „Öt százalékos lejtő van a kapum felé, ráadásul hatvan kilométer/órás szembeszélben focizom, de ha az ellenfeleim elrugdossák a kapu mellett a labdát, előfordulhat, hogy én gyömöszölöm be valahogy az egyetlen gólt.” E szép futballhasonlatot igyekszünk épp elképzelni (tegyék ezt önök is, akár le is rajzolhatják), amikor megszólal Durakov úr mobilja. Nem más keresi, mint falubelije, barátja, versenytársa a polgármesteri posztért: Varga István. Addig beszélgetnek, míg Durakov meggyőzi Vargát, jöjjön ki ő is hegyre. Míg várjuk a furgont, ezt a dumát jegyzünk föl: „Mondtam Pityunak, ha megnyeri a polgármester-választást, készüljön fel, mert ötször annyi dicséretet és ölelést fog kapni, mint amennyi szavazatot.”
Nekünk alig kell várnunk a gyorsléptű Varga Istvánra, önöknek annál többet. A kronológia felrúgásának egyetlen oka, hogy bénán nézne ki riportunkban egymás után sok-sok szőlőültetvényes fotó, így, áldozva a változatosság oltárán, en passant ejtsünk szót két, a faluban esélytelennek tartott indulóról is.
Hangrád Ernőről annyit mesélnek a szalókiak, hogy aktív éveiben bányamérnök volt, a helyi homokbányát üzemeltette. A véleményzanza: rendes gyerek, egyenes, de néha olyan flegma, hogy bicska nyílik a zsebben tőle. Tárcsázzuk a mérnök urat, aki hamar rövidre zárja a beszélgetést. „Kaptam én annyi szitkot, gyalázatot ezen a választáson, elegem lett. Legyünk már túl az egészen, aztán hagyjuk, hadd folyjék a patak a mederben. Viszhall.”
Nagy Gergely jelölt van még soron, kétségtelenül ő a legfessebb, legsportosabb kandidáns: plakátján fehér menedzseringben a korai Nicolas Cage-re hajaz, élőben pedig kicsit olyan, mintha Schobert Norbi összetévesztette volna kredencén az update müzlit a nerobolos fecskendővel. Nagy már ősszel is indult a polgármesterségért, második lett Tőgyi Gábor mögött. Kérdezzük tőle, mennyivel maradt le. „A számokra már nem emlékszem.”
Otthonában fogad, ami egyúttal turistaszállásként is üzemel, az objektum neve St. Gergely vendégház. A Gergely ugye az ő keresztneve, a St. pedig „csak egy ilyen fantázianév”.
Érdeklődünk, merre tevékenykedett mostanáig. „Tizenhét évet dolgoztam a Belügyminisztériumnál.” Rendőrként? „Igen. 1997-től 2006-ig Budapesten, a készenléti rendőrségnél, utána a Heves megyei Rendőr-főkapitányságon.” Milyen beosztásban? „Vezető beosztásban.” Úgymint? „Ügyeletes tiszt voltam, de a polgármester-választás miatt le kellett szerelni.” Megérte? “Gyerekkori álmom, hogy polgármester legyek Egerszalókon.” Mióta leszerelt, miből él? „Egy helyi hotelnél vagyok.” Mint? “Vezető beosztásban.” Mint? „A barlangfürdőnek vagyok az egyik vezetője.”
Lehetetlen kibillenteni a sorjamentes polmarketingszövegből. „A szórólapokhoz nem szeretnék semmit sem hozzáfűzni. Úgy gondolom, Egerszalóknak szüksége van egy olyan emberre, aki az embereket és a fejlődést képviseli, úgy gondolom, ide nem politikus, hanem polgármester kell, úgy gondolom, hogy egy polgármesternek az a dolga, hogy a faluban élő embereket képviselje, ezért dolgozzon szorgalmasan, becsületesen és nagy alázattal. Meg úgy gondolom, megérdemli Egerszalók, hogy tősgyökeres egerszalóki ember legyen a polgármestere, aki a saját bőrén érzi a változásokat, a munkát, meg az embereken való segítséget. Tenniakarás, munka, az emberek segítése, én úgy gondolom, ez a legfontosabb. Úgy gondolom, Egerszalók nagyon szorgalmas emberekből áll, eddig is messzire jutottunk, úgy gondolom, ezután is messzire fogunk.”
Mi meg úgy gondoljuk, itt az ideje megismerkedni Varga úrral. És itt is van, nem véletlenül Sebes a beceneve.
Íme a motiváció: „Harminchárom éve foglalkozom közösségi munkával, kimondottan az emberek közelsége és szeretete ölel át, mindig az összefogáson és a kapcsolatépítésen dolgoztam, ezért szeretnék most polgármester lenni.”
Kérdezzük, arra mi a magyarázat, hogy párton kívüliként is sikerült elhalásznia a kormánypártok támogatását a doktornő elöl? „Megnézték a lehetőséget, és a jobboldali indulók közül a gondolatuk szerint esélyesebbet választották. Én erről gyakorlatilag nem tehetek. Csakis a közösségi munkámnak köszönhető, és az emberi mivoltomnak. Egyszerű, jólelkű embernek érzem magam. Lehet, lassabban és másképpen gondolkodom, mint ebben a világban a polgármesterséghez kell, gőzöm sincs, még nem csináltam ilyet. Én a vállalkozói összefogást tudom magaménak, és nyilván az egyszerűbb emberek összefogását, a doktornőt pedig a saját csapata a tudás szempontjából, a képessége alapján alkalmasabbnak tartja, mint engem. Jobboldali érzelmű voltam világéletemben, már gyerekként templomba jártam, ezért inkább a Kereszténydemokrata Néppárt támogatásával indultam volna, de hát a Fidesz-KDNP most egy párt. A plébános úrral is egyeztettünk, hogy katolikus érzelmű ember is indulhasson.”
Tényleg szégyen lenne egy református polgi? „Az nem mondanám, hogy szégyen, de mivel Egerszalókot többségében katolikus emberek lakják, plusz járnak ide zarándokok, talán szerencsésebb lenne, ha katolikus érzelmű ember lenne a polgármester, de ez nem jelenti azt, hogy a katolikust érzelmű polgármestert nem fogadnánk el.” Megemlítjük, úgy tudni, KISZ-titkár volt annak idején. „Én akkor is közösségi munkát végeztem, hogy a fiatalság ne kószálódjon el. És az, hogy aki összefogja a fiatalságot, úttörőtitkárnak nevezik, vagy KISZ-titkárnak, teljesen mindegy.”
Ki a favorit? „Olyan helyzet alakult ki, hogy az én fejemben is kezdenek összekuszálódni a dolgok, és igazából nem értem, melyikünknek mekkora támogatottsága van.” És ki kuszálta azt a kuszaságot? Melyik kampányműhelyben készült az a két szórólap? „Fogalmam sincs… Az első még hagyján, az még belefér, de a második, az kiveri a biztosítékot.”
Jelezük, a doktornő a Fideszt sejti a latorság mögött. “Nekem ezekről nem volt se tudomásom, se közöm hozzájuk. Nem gondolnám, hogy a Tóth Katalin jobbikos, nem gondolnám, hogy ő felégetné, amit Gábor felépített. Abból az írásból semmi nem állja meg belőle a helyét, az egész egy förmedvény.”
Hallgatunk egy sort, aztán Varga elsírja magát. “Egy olyan embert gyalázni, aki number one, aki mindenki számára példaértékű volt! A szomszédom, a barátom volt, harminc évet laktunk egymás mellett, és egy rossz szót nem szóltunk egymáshoz. A gyerekemnek, a kicsinek, a mai napig kint van a szobájában a fényképe! Hogy lehet ilyet tenni? Gyomorfogató. Teljesen értetlenül állok előtte. Felkavarja a lelkivilágomat, nem tudok azonosulni vele semmilyen szinten. Azt sem tudom, miért van ez, és gőzöm sincs, kik lehettek.”
Talán a megyei fideszesek akciója? „Hogy nekik ilyennel legyen idejük foglalkozni, az ki van csukva. Mindenki találgathatja, hogy a Jobbik csinálta, vagy én csináltam, vagy valaki más, de hogy ez itt senkinek nem jó, az biztos. Bárki győz, kezdhetjük elölről összehozni a kapcsolatokat, amiknek most odabombázott valaki. De hogyan? Mit mondjak majd? Azt, hogy gyerekek, higgyétek el, mégiscsak fasza gyerekek vagyunk, csak jól kibasztak velünk?! Hogyan koncentráljunk így a munkára? Az egész polgármesterség nem ér ennyit. Ha nem tudom önmagam adni, akkor nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel. Az embernek egy élete van csak. Hagynám már az egészet, de ha most visszalépek, azt mondaná a falu, lám, beismertem, hogy én írtam azt a szart.”
Mondja, csak mondja, még akkor is, amikor a kocsiba ül, a volán mögött is a könnyét törülgeti.
Bárki művelte is ezt a kétezer szalókival, legyen fideszes, jobbikos vagy szoci, szalóki, egri, pesti vagy nyitrai, büdösbogarának száradjon le a klaviatúrája.
