Az úgy kezdődött, hogy az egykori legendás sportoló – a Fidesz által bojkottált – Hír TV-ben a minap azt mondta, ő nem volt soha fideszes, csak a balliberális média állította be 2002-es színvallása után Fidesz-közeliként. Kovács „Kokó” István a Facebookon most azt írta, igazságtalanul gyalázzák, szó sincs pálfordulásról, csak néhány médiamunkás teleszemetelte a sajtót a személyét „aljas módon lejárató cikkekkel”, amire sokan voltak vevők. Visszaidézve sportolói múltját a volt bokszoló jelzi, már hozzászokott, hogy az emberek a 320 meccséből csak „arra az egyre emlékeznek”. Az sem lepte meg, hogy az embereket könnyű a médián keresztül félrevezetni, de az emberekből áradó indokolatlan és jogtalan gyűlöletet, gyalázkodást nem tudja megszokni. Szerinte nem ezt érdemli.
„Ömlik rám az aljas zsigeri gyűlölet”
Tudja, nem kellene foglalkoznia ezzel, mert vélhetően csak az ország egy részét sikerült félrevezetni, továbbra is érzi az ország nagy részének szeretetét, mégis bántja az igazságérzetét a Fideszt és Orbánt megrögzötten utálok ráömlő gyűlölete. Tett, tesz és tenni is szeretne az országért annyit, hogy ne ezt érdemelje. Az őt ismerők előtt eddig sem volt titok, hogy nem fideszes, nem pártkatona, nem ujjong minden kormányzati intézkedésért. Kovács „Kokó” István megerősíti: soha nem volt közel a párthoz, nem értett egyet minden döntésével, nem járt rendszeresen gyűlésekre.
A Fidesz több intézkedése, politikusa vállalhatatlan számára, noha mindig is Fidesz-szavazó volt. Soha nem tagadná le, hogy 2002-ben, a Fidesz-kampányzáróján fent ült az emelvényen, Orbán Viktor mögött. Nem volt fideszes, de remélte, hogy ők kormányoznak tovább. A kettő nem ugyanaz. Ő nem a győzelem éjszakáján állt a kormányfő mögé, hanem egy már elvesztett választás félidejében vállalta fel, hogy Orbánt tartja a legalkalmasabbnak az ország vezetésére. Véleménye nem változott. A jövőben is a Fideszre szavaz, ha nem talál kormányzásra alkalmasabbat, bár örülne, ha a párt visszatérne gyökereihez. Orbán Viktorral az elmúlt öt évben talán 4-5 alkalommal találkozott valamilyen ünnepségen, két összefüggő mondatot nem váltottak, mégis mindenkinek meggyőződése, hogy jó barátságban vannak, ő is “belső” embernek számít.
Fotó: MTI/Kovács Attila
Ez nem focicsapat!
A Fradi-TV műsorvezetője szerint a Fidesz és a kormány nem focicsapat, „amihez köt a klubhűség, bármilyen szarul játszik, akkor is őrjöngve tapsol a nagyérdemű!!” Számára természetes, hogy ha rosszul vezetik az országot, akkor a saját tábor bírál a legkeményebben. Az elmúlt év néhány kormányzati intézkedése, kommunikációja több mint kritikán aluli. Bízik benne, hogy ezt a Fidesz vezetői is tudják, nem hiszik, hogy minden rendben. “Amikor ezt egy jobboldali érzelmű, a párthoz ragasztott közéleti személyiség mondja el, akkor az rögtön lehetőséget ad a politikai támadásra, mondván, menekül a gyáva.
Kokó azt írja, aki ismeri, az tudja, ő minden körülmények között hazafi, a pillanatnyi haszon soha nem érdekelte. Ezért nehéz feldolgoznia, hogy a politikai érdekeket képviselő média erkölcsi szemetet akar belőle generálni azzal, hogy egykori vállalkozása hitelét, 2002-es szerepvállalását és mostani kijelentéseit egy lapra helyezi. Ezzel a kettészakított, gyűlölködésre nevelt ország egyik felének ismét okot ad arra, hogy utálja. Szerinte az, hogy nem fideszes, tény és nem elfordulás. Most sem tagadja meg a pártot. Ahogy 2002-ben, most is leülne a tribünre, „ha lenne ki mögé. Akkor még volt!”
Csak a férgek menekülnek!
Kovács „Kokó” István gerinctelen féregnek nevezi, aki menekül a süllyedő hajóról, amiről nem is tudja, hogy süllyed-e, de ha igen, akkor nagy a baj, mert nincs másik, amivel tovább lehetne menni. Az ország viszont elsüllyedt a gyűlöletben. A politikai oldalak zsigeri gyűlölködőinek csak bezavar a józanság, nekik nem segít az igazság. Most éppen őt gyűlölik, mert a Fidesz halálát, szekértábora vesztét kívánják, amibe szerintük ő is beletartozik. Pedig – ismétli meg sokadszor – ő soha nem volt fideszes. Akkor sem, amikor felült a tribünre, akkor sem, amikor Orbán Viktorral találkozott, akkor sem, amikor politikai feladatokat utasított vissza, akkor sem, amikor – ha kellett – segített nekik.
A szó azon értelmében, ahogy gondolják róla, ő nem fideszes. Ugyanakkor ma sem lát más olyan erőt, amely az országot fel tudná emelni. Ma is rájuk szavazna, még ha egyre kevésbé érdemlik is meg a támogatást. Szerinte az, amit ő képvisel az a normális. Egy intelligensen gondolkodó ember nem egy pártban gondolkodik, hanem tisztességben, becsületben, rendben és jövőben. Ő soha nem adta el magát, a jövőben sem fogja. Nem lett tanácsadó, nem lett pártkatona, de bármikor kész tenni, dolgozni, meghalni a hazáért. „Ha ez az ország nem gyógyul ki ebből a gyűlölködő, kettészakított, beteglelkű állapotból, akkor nehéz lesz a felemelkedés.” Ezt mindkét oldalon el kellene fogadni és a pillanatnyi politikai haszon helyett végre szolgálni az országot. Akkor talán nem lenne többé stigma, nem lenne fideszes, komcsi, náci, liberális. Lenne viszont érték, cél, teljesített ígéret, jólét, kiszámítható jövő, elszámoltatás, politikai felelősség és nem lehetne megosztani az országot. Lenne végre egy boldog Magyarország. Ez nem az. Nagyon nem az!!!” – írta Kovács Kokó István.
