Az Ipsos április közepén végzett közvélemény-kutatása szerint megállt a Jobbik táborának fél éve tartó bővülése, februárban a választók 18, most 17 százaléka sorakozott fel mögéjük, a változás statisztikailag jelentéktelen. A Fidesz támogatottsága már harmadik hónapja 21 százalékos. Az MSZP-hívek a múlt hónapban 12, ezúttal 11 százaléknyian voltak.
Az LMP javított, ebben a ciklusban most van a legmagasabb, 5 százalékos támogatottsága. A Demokratikus Koalíció (DK) 3 százalékon áll, ami egy kicsivel alatta marad az elmúlt két hónapban regisztrált 4 százalékos adatnak, de hosszabb távon e párt esetében is stabil méretű szavazótáborról lehet beszélni. Az Együtt támogatóinak aránya márciusban 1 százalékos, más pártok ezúttal nem érték el ezt a szintet.
A biztos pártválasztóknál a Fidesz 38 százalékkal vezet, mögötte 27 százalékos eredménnyel a Jobbik következik, az MSZP 17 százalékra számíthat. Az LMP-nek 7, a DK-nak 6 százaléka van az aktív szavazói csoportban, az Együtt 2 százalékot kapna.
Az egy évvel ezelőtti parlamenti választások óta csak a Fidesz és a Jobbik támogatottsága változott érdemben. A kormánypárt táborának mérete május és október között szinte egyáltalán nem, 37-ről 35 százalékra módosult. Utána viszont februárig folyamatosan csökkent, 21 százalékra szűkült. Az utóbbi hónapokban megállt a negatív tendencia, a Fidesz-hívek aránya állandósult. A Jobbik erősödése októberben kezdődött és márciusig tartott: 11-ről 18 százalékra emelkedett a támogatottsága. A többi párt ereje az elmúlt egy évben nem igazán változott, csak 1-2 százalékos emelkedések és csökkenések voltak, amelyek nem illeszkedtek semmilyen trendbe.
Az Ipsos szerint a Fidesz jelenlegi 1,7 milliós támogatójából 1,4 millió tekinthető a párt kemény magjának, ők aligha távoznak. A tavalyi választáson is rájuk voksoltak, rendkívül aktívak maradtak mostanáig, maradéktalanul elégedettek azzal, ahogy az országban mennek a dolgok. A Fidesz leginkább elkötelezett szavazói a falvakban és a fővárosban, valamint az idősebb emberek körében találhatók. A kormánypárt laza kötődésű választói a húszas-harmincas éveikben járók, a középrétegekbe tartozók.
A Jobbik jelenlegi 1,4 milliós táborából 800 ezren a parlamenti választások óta kitartanak a párt mellett, elég elszántak, könnyen mozgósíthatók. A nemzeti radikális bázis rendkívül elégedetlen a fennálló viszonyokkal, 95 százalékuk szerint rossz irányba tart az ország. A Jobbik lelkes hívei főleg a negyvenes-ötvenes korosztályban, vidéken, valamint a férfiak között vannak. Az alacsony státusú és a fővárosi nemzeti radikálisok viszont az átlagosnál gyengébben kapcsolódnak választott pártjukhoz.
Az MSZP aktuális híveinek bő kétharmada elkötelezett szocialista. A pártnak 900 ezres tábora van, közülük nagyjából 650 ezren korábban is rájuk szavaztak, most is ezt tennék. Magas fokú az aktivitásuk, aminek talán legfontosabb összetartó ereje az ország helyzetének egyöntetű, erőteljesen negatív megítélése. A szocialisták törzsközönsége főként az 50 év felettieknél, ott is leginkább a nyugdíjasoknál, továbbá a fővárosiak körében lelhető fel. Az MSZP visszafogott támogatóinak leginkább a fiatal és a kis településeken élők számítanak.
Az Ipsos mérését némiképpen árnyalja, hogy a Heti Válasz nyolc fontos társadalmi problémánál nézte meg, jobban teljesít-e az ország, mint korábban. A KSH és a Tárki kutatásait használva a hetilap arra jutott, hogy “Magyarország világoskék tenger, melyen úszik néhány narancsszínű sziget”. A legnagyobb számban előforduló réteg ugyanis az ország legnagyobb területén a kékkel jelölt betanított munkásoké. A narancssárga szigetegeket a középfokú szellemi munkások képezik.
A rosszul kereső betanított munkások adják az ország legnagyobb részén az aktívak többségét. A társadalmi felemelkedés akkor várható, ha a térkép egyre nagyobb része színt vált. Magyarország az utóbbi években sikeres az inaktívak számának csökkentésében, a társadalmi különbségek növekedésének megállításában, a szegénység elleni küzdelemben és a családok eladósodottságának enyhítésében.
Ugyanakkor nem sikerült megállítani a területi különbségek növekedését és a középosztály fogyatkozását. A kutatások pedig nem támasztják alá a kormány meggyőződését, hogy túlképzés volna a diplomások terén – a szakmunkások nagyobb arányban veszítik el a munkájukat, és jelentősebb a szegénységi kockázatuk is. Ezt érdekesen egészíti ki a különböző jövedelmi szintekhez tartozók pártválasztása.
A Tárki kutatása e téren éppen ellenkező eredményt hozott, mint várnánk: a Jobbik nem a legszegényebbek, hanem a magasabb jövedelműek között a legerősebb.
