Szerencsére egyre többen ismerik fel saját felelősségüket, azaz az öngondoskodás fontosságát. Ez talán még sohasem volt annyira aktuális, mint manapság. Gondolhatunk az elmúlt hónapok gazdasági eseményeire, vagy azokra a hazai és nemzetközi hírekre, amelyek 2008 óta nap mint nap ránk köszönnek. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a válságból való kilábalás, ha érezhető is, csak átmeneti. Az újabb gazdasági válságjelek arra figyelmeztetnek, hogy nem lehet tovább halogatni a takarékosságot, nem lehet a „jó időre” várni a pénzügyi értelemben vett öngondoskodás megkezdésével.
A képlet meglehetősen egyszerű: ha valaki nem akar a jövőben nyomorogni, akkor mindenképpen önmagáról kell gondoskodnia! Ez egyszerűen elkerülhetetlen, különben jelentős életszínvonal visszaeséssel kell szembenéznie – éppen ma, amikor mindenki azon dolgozik, hogy lehetőség szerint növelje életszínvonalát.
Aki úgy látja, hogy a megtakarítás lemondással, a nadrágszíj meghúzásával jár, súlyos tévedésben van. Valójában a megtakarítás hiánya jár lemondással: ha nem takarékoskodunk, megszokott vagy vágyott életszínvonalunkat áldozzuk fel, mégpedig tudatosan.
Fotó: Thinkstock
Ez pedig különösen nagy luxus ma, amikor minden korábbinál több lehetőségünk van az öngondoskodásra. Rengeteg módja van annak, hogy ha nem a párna alatt tartjuk a pénzünket, hanem okosan befektetjük, akkor az biztosan gyarapodjon. Mindehhez akár havi néhány ezer forint is elegendő lehet, Félretehetünk lakásra, kocsira, gondoskodhatunk gyermekünkről, függetleníthetjük magunkat az állami nyugdíjtól. Gondoskodhatunk arról, hogy előre nem látható helyzetek ne küldjék a padlóra az egész családunkat.
Ma már szerencsére igen rugalmasak az előtakarékossági programok, sőt a hűséget és a hosszútávú megtakarításokat a kamatokon túl bónusszal is jutalmazzák. Többhöz közülük pedig az állam is hozzájárul, csak el kell szánnunk magunkat az öngondoskodásra.
