Őrületes mennyiségű program közül kellett kiválasztanunk azt a néhányat, ami a legizgalmasabbnak tűnt a Nemzetközi Roma Nap kínálatában. Mehettünk volna gasztroélményre vadászni, nyolcker-sétára, Csuja Imrével megerősített divatbemutatóra – végül a zene-sport tengely mellett döntöttünk.
2015 van, a helyszín Magyarország, természetes, hogy focival kezdtük. „Copacabana a Nyolcban – ketrecfoci a Rákóczi téren” – ezzel a címmel hirdették az egyik helyszínt. A metró mögött bukkantunk rá egy kis piros rácsos építményre. Ez az. Két kissrác küzd egymás ellen egy jelképes – és nem állami – összegből megvalósult ministadionban. Igen, jól értik, ez egy-egy elleni harc, pici kapukkal. Ketrecben, de abszolút békésen. Gólra játsszák, ám aki kötényt ad a másiknak, azonnal nyert. És valóban látunk olyan meccset, ahol valakit bebőröznek, és kész, vége. A leizzadt tehetségek a ketrec mellett türelmesen várják a következő derbit.
Oké, de mi köze a minifocinak a Nemzetközi Roma naphoz?
A Polgár Alapítvány igazgatója világosított fel minket. Szőke Judit elmondta, hogy mivel manapság nem igazán vannak grundok, egy ilyen egyszerű kis eszköz is közösségteremtő erejű lehet. És azért épp a focira esett a választás, mert az alapítvány hat éve tehetségkutatással foglalkozik, a pártfogoltjaik közt vannak olyan roma gyerekek, akik már a korosztályos válogatottságig jutottak. Cél: cigány focistákat a magyar válogatottba! Ráférne a keretre.
A Rákóczi térről a nem olyan távoli Blaha Lujza térre sétáltunk, a kulturális érdeklődésünkhöz passzoló DJ Infragandhi show okán. A szett az aluljáróban dübörgött, maximalizálva ezzel az underground szó értelmezési lehetőségeit. Ismét felmerült bennünk a „jó, de hogy jön ez a programpont a roma világnaphoz” kérdés, amire a DJ logikus választ adott: az exkluzív mixbe olyan világhírű roma előadók számai kerültek, akik nem a cigányzenei vonalon alkottak maradandót; elég, ha csak Robert Plantre (Led Zeppelin) vagy Ronnie Woodra, a Rolling Stones gitárosára gondolunk. Igen, ők is AZOK.
Az aluljárókelők élvezték a kulturális programot; és ha már a Blaha undergroundot említettük: csodálatos volt a kontraszt a DJ-pulttól 20 méterre felállított Jobbik-stand Barikád című lapot osztogató kampánycsapatával.
„Hagyjuk a hülye körmondatokat! Csináljuk, dolgozzunk!”
– ezt pedig már Szilvási István, a Szilvási Gipsy Folk Band vezetője mondta, akivel csak leültünk egy pohár sörre, de beszélgetésünk egy ponton váratlanul interjúvá változott. Dumálni kezdtünk, és egyszer csak észrevettük, hogy a zenész már nem zenészként beszél, hanem az Esélyt a hátrányos helyzetű gyerekeknek alapítvány (CFCF) közösségfejlesztőjeként, és innentől úgy éreztük, közérdekű, amit mond. Udvariasan rákérdeztünk, mehet-e a diktafon, és ekkor hagyta el a száját a fent említett mondat.
Ezek után – világnap ide, színes programok oda – már nem a roma kultúráról beszélgetünk, hanem a kőkemény magyar valóságról. Ha már így alakult, pontról-pontra végigmentünk a legsúlyosabb kérdéseken, elsősorban az oktatás és a szegregáció témakörében.
Szilvási az alábbi problémákat emelte ki:
1. Már az iskolában sincs lehetőség arra, hogy találkozzék a cigány és a nem cigány gyerek. Tehát egymást csak elbeszélésekből – sztereotípiákból és előítéletekből ismerik.
2. Azokban az iskolákban, ahová a roma gyerekek kerülnek, sokkal rosszabb az oktatás minősége. Tehát a „magyar iskolába” járó nyolcadikosnak van esélye, hogy jó minőségű középiskolába kerüljön, a cigány pedig egy szakiskolából, vagy egy gyenge középiskolából már az első évben ki fog esni.
3. Emellett ott van még a „természetes szegregáció” is: a gazdagok jobb iskolába íratják a gyerekeiket, vagy egyszerűen elköltöznek a településről. Aki szegény, az pedig marad ott. Tehát a cigányok.
4. A nagyobb településeken szemmel látható a törekvés, hogy a cigány és nem cigány gyerekeket elkülönítik egymástól. És még szándék sincs arra, hogy ezen változtassanak.
5. A következő szegregációs forma az iskolán belüli elkülönítés – a tagozatok problémája. „Angol-informatikára jár a magyar gyerek, testnevelés-rajzra a cigány. Ennek megint nincs más következménye, minthogy az egyik majd megy tovább a jó iskolába, a másik – a rosszba.”
6. Még nagyobb baj, hogy ez az egész nemcsak iskolai probléma: kihat a jövő generációira; gyakorlatilag újratermelődik az aluliskolázott-közmunkás réteg. Másrészt az a réteg, aki az egész társadalmat húzhatja előre, annak köze nem lesz a cigányokhoz. És nem lesz befogadó, elfogadó multikulturális szemléletű. „És most ez ellen próbálunk meg tenni” – mondta Szilvási, és adódott a logikus kérdés:
na jó, de hogyan?
„A „Mellém ülsz?” program részeként megkeresünk szülői munkaközösségeket, iskolaigazgatókat kérünk meg, hogy álljanak az elképzeléseink mellé, de sajnos a döntés nem az ő kezükben van – mindenről a KLIK határoz.” Szilvási azt is elmondta: a szülők közül vannak, akik támogatják az ötletet, és vannak, akik nem szeretnék, ha gyerekük szegényebbekkel és gyengébb képességűekkel járna egy osztályba. „Pedig több ezer szociológiai kutatás igazolja, hogy nem így működik: ha egy erősebb csoportba integrálódik egy gyengébb, akkor nem lehúzzák az átlagot, hanem pont, hogy ők is erősödnek.”
