A Magyar Hírlap publicistája a vállalkozót – kvázi bűnözőként – mindvégig csak S. Lajosnak nevezi írásában. Szerinte Simicska története ezer sebből vérzik, bűzlik. Bayer nem érti, hogy Orbán Viktor miért fedte volna fel titkát Simicska előtt, és egyáltalán mivel zsarolhatnák Moszkvából? „Ha pedig lenne Moszkvában bármi, ami Orbánra nézve kompromittáló, ugyan vajon hogy nem került elő az elmúlt huszonöt évben? Mondjuk legkésőbb akkor, amikor Gyurcsány még Putyin tenyeréből vacsizott, és egyetlen célja volt Orbán eltüntetése a (köz)életből…”
Bayer közben odavág egykori lapjának, a Magyar Nemzetnek, majd úgy véli: a kormányfő elleni ügynökvád egyetlen racionális eleme az, hogy „S. Lajos elkövető ügynök lett. Ügynöke azoknak, akik bármire képesek azért, hogy ezt a kormányt elmozdítsák a helyéről. És ezért semmi sem drága őnekik. Most érett be igazán a Puch Lászlóval ápolt barátság. Hogy ne tévedjünk véletlenül…”
Simicska „nagyon szegény munkáscsaládban” nőtt fel, „az ilyesféle származású emberből, ha magasra jut, könnyen lehet „gonosz, irigy, frusztrált és komplexusos gyökér”, aki nem tud felülemelkedni kisebbségi érzésén, üldözési mániáján. Bayer – a korábbi írásában a Fidesz megmentőjének nevezett – S. Lajos elkövetőről most azt írja, „azért van magasan, mert iszonyú mennyiségű pénz van a jelentős méretű segge alatt. És most ebből a pénzből bármennyit hajlandó feláldozni azért, hogy tönkretegye a miniszterelnököt és ezzel együtt ezt a politikai oldalt. Visszaszolgáltatva az országot azoknak, akiket állítólag oly’ nagyon gyűlöl. Ráadásul a pénzéért sem kell aggódnia, hiszen ha minden az elképzelései szerint alakul, úgyis visszakapja a geciségbe beleölt tőkét, kamatostul”.
