Kedves olvasó! Ön meglepődne, ha az utcán odajönne önhöz egy ismeretlen – például egy aranyos nyugdíjas néni nagyon menő elektromopeden – és közölné: gratulálunk, ön elnyerte a Tisztelet Kommandósainak elismerését? Ezek után, még mielőtt bármit kérdezhetne, a nyakába akasztana egy aranyérmet és közölné, hogy ezt most bizony be kellene vinni Schmuck Andor irodájába, ahol, ha nem is személyesen ő, de valaki belegravírozza a nevét. Szóval meglepődne? Ne tegye: nőnap után ez bármikor megtörténhet önnel.
Schmuck Andor új kezdeményezése szerint a Tisztelet Kommandósai ugyanis március 8. és május 3. (anyák napja) között róják az utcákat, hogy szóban és medállal jutalmazzák azokat, akiket jótetten kapnak, azaz átadják a helyet a buszon, átsegítik a nénit a zebrán, adnak a rászorulónak. A Tisztelet Társaságának főleg nyugdíjas, kommandóssá előléptetett tagjainak több tízezer gravírozható medált gyártatott le a szociáldemokrata pártvezető, mutatjuk:
Arról, hogy kiből lesz hős, nagyjából ugyanazt gondolja Schmuck és gyülekezete: „a kukás, aki ellenszolgáltatás nélkül visszahúzza a kukákat a nyugdíjasházba, vagy a buszsofőr, aki megvár”, sorolja a politikus az érmek kiosztása közben, „vagy nekem például a boltos, aki kedves velem, és gyors kiszolgálásával elősegíti, hogy ki legyek szolgálva”, teszi hozzá sajtókészen egy rutinos nyilatkozó bácsi. Nincs szabály, kódex, mindenki annak adja az érmet, akinek csak szeretné, a lényeg, hogy visszaállítsák a tisztelet szó régi patináját.
A kedvencünk az a bácsi, akit úgy kellett lebeszélni, hogy a saját nyakába akassza az aranyérmeket, „most pont az a lényeg, hogy a másikéba kell”, próbálkoznak a körülötte ülők; később arról érdeklődik, odaadhatja-e például „annak a nőnek, aki kedves volt velem, mármint még mielőtt kiderült volna, hogy sok mindenki mással is kedves volt. Odaadhatja.
A kommandós elnevezés Schmuck szerint stimmel, „a jó kommandós ugyanis csendben figyel, és ha kell, akcióba lendül”, ezt várja saját csapatától is. A tagokat sem zavarja, hogy a TEK-kel és Schwarzeneggerrel vették őket egy kalap alá, „jó, talán egy kicsit agresszív ez így”, mondja egy úr, de nagy baj nincs, „különben is, nem nézünk mi ilyen filmeket”, teszi hozzá egy néni. „Nézze, ha nem így neveztük volna el a kezdeményezést, mi most nem beszélgetnénk” – tesz helyre egy a szó szemantikai struktúráján rugózó rakoncátlan riportert a médiahekker Schmuck.
Szóval készüljenek, vasárnap kezdjenek el nagyon jó fejek lenni és – főleg az ötödik kerületben, itt van ugyanis a Tisztelet-iroda – jó eséllyel jön az érem.
