Elnök úr, Észak-Korea-ügyben kérdezném.
Miért, mi van Észak-Koreában?
Magyarországon is megemlékeznek Kim Dzsongil születésnapjáról – ezt az észak-koreai hírügynökség, a KNS jelentette, mi a 444-en találtuk. A hír szerint hazánkban az ön vezetésével már össze is ült az előkészítő bizottság, és a január huszonkilencedikétől február tizennyolcadikáig terjedő időszakot jelölték ki az ünneplésre. Igaz a hír?
Nem láttam a hírt. A KNDK-ban ez kvázi nemzeti ünnep. Ha egy országgal vagy egy párttal hivatalos kapcsolatunk van, akkor az ünnepeikről általában meg szokás emlékezni. Mi is ezt tesszük. Egy táviratküldés erejéig, egy levélküldés erejéig szoktuk ezt csinálni, most is erre fog sor kerülni.
Akkor vajon mit értettek félre a KNDK-s MTI-nél? A január huszonkilencedike és február tizennyolcadika közötti ünnepléshez kevésnek tűnik az az egyetlen távirat.
A Munkáspárt nem rendez ünnepséget, ez egészen biztos. A veszprémi választással vagyunk elfoglalva.
Szóval félreértés.
Könnyen lehet. Én nem tudom kommentálni az anyagot. Tény, hogy ebben az időszakban van a születésnap, az is tény, hogy küldünk ebből az alkalomból egy táviratot.
Fotók: Kummer János
Mi áll egy ilyen táviratban?
Hát egy nemzeti ünnepi táviratban mi szokott lenni?!
Sosem voltam pártvezető, az MSZMP KB-nak sem voltam tagja.
Minden jót kívánunk Észak-Korea népének. Ennyi van benne.
Ha már születésnap: ön tudja, mikor született a Nagy Vezér?… Illetve bocsánat, a Nagy Vezér ugye az apa, Kim Ir Szen volt. Az azóta szintén elhunyt fiú, Kim Dzsongil, akinek most születésnapját ünneplik, nos ő a Kedves Vezető néven él népe emlékezetében. Szóval tudja, mikor született a Kedves Vezető?
Ezt ne tőlem kérdezze egy interjú keretében! Ha kíváncsi rá, nézze meg!
Néztem, és azt leltem, hogy egyes, hitelesnek tartott források szerint Kim Dzsongil 1941-ben látta meg a napvilágot egy szibériai halászfaluban, Habarovszk mellett, Vjasztokojéban, ahol édesapja volt a főleg kínai és koreai menekültekből álló 88. szovjet lövészdandár 1. zászlóaljának parancsnoka. Apja ekkor épp a harmincadik életévében járt, ami a koreai kultúrában valamiért nem jó jel, ezért, vélik a források, a hivatalos koreai történelemírók 1942. február tizenhatodikára módosították a dátumot. Ami köré legendát szőtt az emlékezet, jelesül azt, hogy a koreai Kim Dzsongil a Pektu-hegyen látta meg a napvilágot, az eseményt fecske jövendölte, a szüléskor kettős szivárvány és egy új csillag jelent meg az égen. Halála pedig, ami nyolcvankét éves korában, „egy rendkívül intenzív vezetői szemle során, a hatalmas szellemi és fizikai megerőltetés hatására” szívroham formájában érkezett, születésének helyén megrepedt a jég a Cshon-tavon, és titokzatos fény tűnt fel a hegycsúcson.
Nem tudom kommentálni.
Ön 2010-ben járt Észak-Koreában.
Igen.
Miután sikeresen hazatért, nyilatkozta, komoly lehetőséget lát a két nemzet, a két ország közötti gazdasági kapcsolatok, különösen a turisztika fejlesztésében. Történt ez ügyben valami azóta?
A tapogatózás elindult, úgy tudom, több oldalon is folytak megbeszélések, de arról nincs tudomásom, hogy született-e eredmény. Nehéz. Nem mi üzletelünk, nincs rá módunk. A lehetőséget felvázoltuk, gondolom, reagáltak, és elindulhattak megbeszélések, de többet én sem tudok mondani. Örülnénk, ha lenne.
Azt komolyan gondolta annak idején, hogy turizmust vihetnénk Észak-Koreába? Mégiscsak a világ egyik legsarkosabb diktatúrája.
Szerintem, akik oda elmennek – és nem is kevesen vesznek ma már részt az észak-koreai idegenforgalomban -, azoknak megvan az okuk: kíváncsiak erre az országra, kíváncsiak a természetére.
Mi a véleménye az észak-koreai gazdasági és politikai modellről? Azért is kérdem, mert önön kívül kevés politikus tartja szalonképesnek a mostani diktátort, Kim Dzsongunt, aki amúgy a Nagy Örökös és a Bölcs Elvtárs néven is ismert.
Ebben a koreai népnek kell elsősorban dönteni.
Nem biztos, hogy van rá lehetősége.
Mi nem szeretnénk beavatkozni mások belügyeibe, és mi se fogadnánk el, ha nekünk mondanák meg, hogyan kellene élni. Mi másként képzeljük el a szocialista társadalmat, mint ahogy azt ma a KNDK-ban teszik. Mi nem a KNDK-ban élünk, az ő felelősségük, hogy milyen utakon járnak. Egyébként meg ez nem egy elszigetelt ország, abszolút tévedés ez a sajtó sok-sok munkatársa részéről. Ha elszigetelt lenne, már rég-rég nem élne ez a rendszer. Tökéletesen jó kapcsolataik vannak kínaiakkal, oroszokkal is, másokkal is. Kim Dzsongun utazik a május kilencedikei ünnepségre is, ahol más nemzetközi vezetők is ott lesznek. Tudomásul kell venni, hogy van egy ilyen ország.
Ő is ott lesz május kilencedikén Moszkvában?
Hát, mint bizonyára tudja, ezt önnek kéne tudni, május kilencedikére Putyin elnök meghívta őt is a Győzelem Napi ünnepségekre.
Ezt nem tudtam. Korábban is találkoztak ők? Én csak egy 2000-ben készült közös fotót láttam róluk.
Ne haragudjon, szóval, ha akar egy interjút csinálni, készüljön föl ebben a témában, tényleg, most már olyan – hogy mondjam? – szintre vitte le ezt a beszélgetést, hogy nem érdemes folytatni.
Ez a május kilencedikei meghívás tényleg kimaradt. De amúgy igyekeztem!
Na, örülök neki, helyes.
