Úgy tűnik, a kormány megint kiváló érzékkel ismerte fel a nemzetközi helyzet fokozódását: alig mondta ki Orbán Viktor, hogy a gazdasági bevándorlás csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, azonnal elkezdtek sorjázni a hírek a rémisztő számban Magyarországra özönlő illegális bevándorlókról. Rogán frakcióvezető pillanatok alatt állt bele a megmondó-, illetve megoldóember szerepébe, és miután rendőri kísérettel, a saját szemével tekintette meg a Keleti pályaudvaron uralkodó ostromállapotot, meghirdette a mestertervet: őrizetbe az összessel, amíg vissza nem lehet őket toloncolni. Ismerős módszer: a keresztény értékekért a megszállottságig rajongó kormány nemrég ugyanígy, rácsokkal fenyegetőzve akarta megoldani a legszegényebb magyarok, a hajléktalanok problémáit is. Egyébként 2010 után, a volt már egy kísérlet arra, hogy a migrációt elzárással szorítsa vissza az ország, az Európai Unió azonban elmeszelte a gyakorlatot, ahogy évekkel később a hajléktalanok kriminalizálását is. De kezdjük az elején.
fotó: MTI
Miért most van pánik?
A menekültáradat drasztikus erősödése nem Orbán deklarációja után, hanem nagyjából két évvel korábban kezdődött, csak a miniszterelnöki iránymutatás előtt nem tűnt fel senkinek, a menekültügyben dolgozókat, illetve a határrendészetet kivéve.
A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) adatai szerint a kétezres évek elejétől 2012-ig átlagosan, évente 2000 ember nyújtott be menedékjog iránti kérelmet Magyarországon. Kivéve 2009-et, amikor volt egy négyezres kiugrás, de aztán egy időre visszaállt az átlag. Egészen 2013-ig, amikor hirtelen 18900-ra, 2014-ben pedig 23877-ra ugrott a kérelmek száma. Ebben nincsenek benne azok, akiket bár elfognak a hatóságok, úgy döntenek, hogy nem kérnek menedékjogot Magyarországon. Vagy azért, mert volt már negatív eredménnyel zárult eljárásuk, vagy azért, mert tudják, ha egyszer itt adták be kérelmet, akkor jó eséllyel egy életre a magyar hatóságokhoz kötik a sorsukat, ezért inkább újra próbálkoznak. Igaz, Végh Zsuzsanna, a BÁH főigazgatója egy csütörtöki háttérbeszélgetésen azt mondta, ez már nagyon ritka. Az illegális bevándorlók jellemzően elindítják a menekültügyi eljárásukat, mert amíg az tart (esettől függően 6-9 hónap) szabadon mozoghatnak. Az eljárásnak azonban a legritkábban várják ki a végét: az első adandó alkalommal továbbindulnak eredeti céljuk felé. A regisztrált menedékkérők 80 százaléka el sem indul a neki tartózkodási helyként kijelölt befogadó állomásra.
Tranzit
Magyarország, bármennyire is ezt igyekszik elhitetni a társadalommal a kormány, a bevándorlók számára nem célállomás. Bár Rogán Antal olyanokat mondott kedden az RTL2 műsorában, hogy Magyarország nem akar multikulturalizmust, és nem tud munkahelyet teremteni a migráns tömegek számára, a többségüknek eszében sincs itt letelepedni. Vannak olyanok, akiknek tulajdonképpen mindegy, csak ne lőjenek, de a túlnyomó többség számára egyszerűen rajtunk, schengeni határrégión keresztül vezet az út Nyugat-Európa felé.
Orbán Viktor azt mondta a Charlie Hebdo szerkesztőségében lemészárolt emberek emlékére tartott menet után, hogy a „gazdasági bevándorlás” szükségszerűen rossz Európának. De akkor vajon mi a helyzet az európai bevándorlókkal? A BÁH statisztika szerint, a Magyarországon elfogott migránsok legnagyobbrészt koszovóiak: míg 2013-ban 6212-en, tavaly már 21453-an nyújtottak be menedékjogi kérelmet a BÁH-nál, s ezzel övék az összes ügy több mint fele.
fotó: MTI
Tűzfészkek és balkáni nyomor
Koszovón kívül Afganisztánból, Szíriából jönnek Magyarországra nagyobb számban menekültek, valamint ismét egyre több az iraki, illetve a Közel-Kelet több országából érkező, palesztin származású menekült. Bár ezek a területek állandó fegyveres konfliktusoktól hangosak, az innen érkező emberek menekültstátuszának elismerése sem jellemző. 2013-ban 360, 2014-ben 503 ember kapott nemzetközi védelmet; ez az összes menedékkérő 1,9 illetve 2,1 százaléka. Közöttük nincs koszovói: a szimpla nyomor nem érv a menekültügyben.
A hivatalos adatok szerint a Szerbiából 2008-ban kivált országban a munkanélküliség a lakosság több mint egyharmadát érinti, sőt, a fiatalok körében az 55 százalékot is eléri. Az 1,8 milliós országban mintegy félmillióan tengődnek a szegénységi küszöb alatt, vagyis legfeljebb napi 1,72 euróból (527 forint) próbálnak megélni. Mivel a munkaképes korúak 70 százaléka 35 év alatti, így az elvándorlás is náluk tapasztalható a leginkább. A pristinai média azonban egyre gyakrabban számol be arról, hogy egész családok, még az idősek és a munkahellyel rendelkezők is inkább a bizonytalan, uniós jövőt választják, mint a biztos szegénységet – írja az MTI. A hírügynökség háttéranyaga arra is kitér, hogy miért erősödött tavaly az elvándorlási hullám. Ősszel a szerb kormány lehetővé tette, hogy a koszovói állampolgárok személyi igazolvánnyal utazhassanak Szerbiába. Azóta csak a szerb-magyar határ áll a koszovói migránsok és az Európai Unió között. A céljuk elsősorban olyan ország, ahol nagy számban élnek albán nemzetiségű bevándorlók: Franciaország, Németország, Belgium vagy Ausztria.
Szerbia belügyminiszter szerint egyre több koszovói igényel szerb útlevelet, vélhetően azért, mert azzal, 2009 ősze óta vízum nélkül lehet beutazni az Európai Unióba. Jelenleg 60 ezer kérelem áll feldolgozás alatt. Vass Gizella, a rendőrség Határrendészeti Főosztályvezetője szerint az útlevél azonban nem minden: egyéb feltételek, például a célországban tartózkodás anyagi feltételeinek hiánya miatt, simán vissza lehet fordítani a határátkelőkön próbálkozókat is. Ráadásul az útlevél ügyintézése is hosszadalmas, sokan ezért választják sokan inkább a zöldhatárt, vagy az embercsempészek közreműködését.
A Hír24-nek nyilatkozó embercsempészettel gyanúsított férfi szerint nagyjából 4000 euróba (kb. 1,25 millió forintba kerül) egy Koszovó-Bécs túra. A nyomor elől menekülők ezt az összeget csak úgy tudják kifizetni, ha mindenüket pénzzé teszik.
Pletykálják, hogy a végletekig korrupt Koszovóban a nincstelenek kivándorlásának ösztönzésével próbálják megoldani a katasztrofális szociális helyzetet. Meg nem erősített információk szerint ingatlanmaffia szerű szervezetek veszik rá szelídebben, vagy erélyesebben a kiszolgáltatottabb családokat arra, hogy hagyják el otthonaikat, és induljanak el nyugatra.
fotó: Europress
Keringés a dublini rendszerben
A jelenlegi uniós szabályok szerint, néhány kivételtől eltekintve a menedékkérőnek abban az országban kell végigvinni a menekültügyi eljárását, ahol először igényelte, vagyis gyakorlatilag ott, ahol fennakad a hatóságok hálóján. Nem a magyar a legzsúfoltabb schengeni határszakasz, de jelentős forgalom áramlik át rajta. Vass Gizella szerint az illegálisan migránsok kilencven százalékát fülelik le a magyar rendőrök a határon, illetve a mélységi ellenőrzések során egyszerre. Ők jelenleg, amennyiben menekültstátuszért folyamodnak, maximum 24 órát töltenek fogdában, amíg regisztrálják őket egy európai informatikai rendszerbe, majd egy igazolást nyomnak a kezükbe, amivel elvonatozhatnak egy befogadó állomásra, hogy ott töltsék el azt az időt, amíg ügyükben döntés születik. Mint fentebb írtuk 80 százalékuk azonnal megpróbál nyugatabbra menni, de többiek jelentős rész sem várja meg az eljárás lezárását. Amikor a BÁH értesül a migráns eltűnéséről, lezárja az ügyet. Később, ha egy nyugati országban feltűnik az illegális bevándorló, az ottani hatóságok jó eséllyel visszaküldik Magyarországra, ahol egyszer már beadta a menekültügyi kérelmét. A BÁH ilyenkor új eljárást indít, a migránst ismét a befogadó állomásra küldi, aki onnan visszaszivárog nyugatra. A migrációs mókuskerék tovább pörög egy emberrel, aki illegalitásban, törvényen kívüliként éli az életét.
fotó: MTI
Őrizet, börtön
Erre lenne a kormány által preferált megoldás az elzárás a kitoloncolásig, Rogán nyilatkozatai legalábbis erre utalnak. Az illegális határsértés ma szabálysértés, és nem bűncselekmény Magyarországon. Ehhez képest zárnák be a migránsokat, akár hat-kilenc hónapra is. Igaz, nem börtönbe, de egy olyan intézménybe ahonnan nem mehetnek ki. A nagycsaládosokat is. Vass Gizella tájékoztatása szerint, a 2015-ben elfogott több mint húszezer illegális bevándorló negyven százaléka gyermek. Azoknak, akiket Magyarország kitoloncol, hosszabb-rövidebb ideig megtiltja, hogy a területére lépjenek. Ha mégis megpróbálják, az már bűncselekménynek számít, amiért börtönbüntetés jár. Ez volt a gyakorlat nálunk egy darabig 2010 után, de épp az Európai Unió döntése miatt hagytak fel vele a hatóságok. Az eredményessége vitatható, hiszen a BÁH adatai szerint, amíg hatályban volt stagnáltak a számok.
Bár a magasztos keresztényi alapokon nyugvó NER kormánypártjának frakcióvezetője szerint „nem erkölcsi kötelességünk segíteni ezeken az embereken”, azért felmerül a kérdés, hogy vajon mihez kezdenek azok, akiket egy hosszabb-rövidebb magyarországi őrizet után hazatoloncolnak a nyomorba? Nehezen képzelhető el, hogy rendészeti eszközökkel meg lehet állítani azokat, akiknek alig maradt veszítenivalójuk, mert mindent feltettek arra, hogy egy emberibb, új életet kezdhetnek az Európai Unióban. Akinek a szabadsága maradt az egyetlen értéke, az a szabadságát fogja kockára tenni. Annál elszántabban, minél inkább az élete a tét.
