Bátorságpróba címmel konferenciát szervezett a XXI. Század Intézet az Orbán-kormány második négy évének értékelésére. Vagyis ünneplésére. A meghívó szövege szerint a konferencia célja, hogy “a rendszerváltás utáni Magyarország történetének négy, sok változást hozó évéről a napi politikai vitáknál strukturáltabb, mélyebb áttekintést adjon”. A rendezvény kulcsszavai: elit, értelmiségi, populizmus, bátorság. Magyarázatot a kormányoldal ismert alakjai adtak.
Schmidt Mária és a bátorság
Ahogyan korábban megírtuk, az intézet vezetője és a helyszínt adó Terror Háza Múzeum főigazgatója beszédében a miniszterelnök bátorságát dicsérte: szerinte Orbán Viktor azok szemében szálka, akik előjogaikat féltik és attól tartanak, hogy a precedensteremtő politikus inspirációt ad más országok vezetőinek. Schmidt Mária egykori miniszterelnöki tanácsadó szerint Orbán bátorsága “pánikreakciókat” vált ki a nyugati politikusokból, ennek egyik megnyilvánulásaként a tusványosi, az illiberális demokráciáról értekező beszéd amerikai sajtóvisszhangját említette. Bátor lépésként értékelte a rezsicsökkentést, a közmunkaprogramot, amely “rendszeres és hasznos elfoglaltságot” ad az embereknek, valamint a nemzeti konzultációkat is. Laudációjában kiemelte, Orbán gazdaságpolitikája “a neoliberálisból és a szociális piacgazdaságból is kiszemezgette az élet- és működőképes elemeket“, az egykulcsos adórendszer bevezetését pedig igazságosnak és teljesítményösztönzőnek tartja.
Schmidt erőteljesen kiállt a populizmus mellett, mi több, meglátása szerint „a populizmus az eurokrata technokraták és bürokraták kedvenc kifejezésévé vált és hatalmas karriert csinált. Populistának azt a politikust nevezik, aki azt teszi, amit a választói elvárnak tőle. Más szóval: demokrata.”
Úgy látja: míg az előjogait féltő elit egy része hadat üzent a hazaszeretetnek és Európa keresztény gyökereinek, hagyományainak, “addig Orbán bátran kiáll a tradíciók új ellenkultúrája mellett. Büszke magyar, büszke keresztény, büszke európai, büszke demokrata”, akinek bátorságára a gazdasági bevándorlás elleni uniós szintű kiállás is bizonyíték.
Az új bűnbak: az értelmiségi
Megadja Gábor eszmetörténész beszédének középpontjában az értelmiség – mint mumus – állt. Érvelése szerint az értelmiséget “a pluralitás zavarja”, a politika azonban “szemben az értelmiség intellektuális felsőbbrendűségi tudatával” képes megbirkózni a valóság sokszínűségével. Megerősítette Schmidt Mária állásfoglalását, ugyanis szerinte a populista megnevezés dícséret egy olyan politikus számára, aki megméretteti magát egy választáson és nyer.
A Fidesz 2010-es diadalához nem volt elég “az ellenzéki pártok gyatrasága“, az értelmiségi politika sok évtizedes kudarca is kellett hozzá. Értetmezése szerint a “baloldal evesztette a kapcsolatát a realitással” ezzel szemben a kormány 2010-1014 közötti politikája azért volt sikeres, mert “a polgárok azt tapasztalták, hogy végre az általuk megválasztott vezetők az ő problémáikkal foglalkoznak és nem értelmiségi lázálmokkal vagy a külföldnek való megfelelés kényszerével“. A populista politika sikere az értelmiségi politika kudarca is – összegzett beszéde végén.
Az Alaptörvényt maga az ellenzék legitimálta
Szánthó Miklós jogász a maga szakterületének szemüvegén keresztül méltatta az Orbán-kormány 2010-14 közötti időszakát, elsősorban az Alaptörvény tekintetében. Érvelésében többször is visszatér: “Hiába hagyta ott az ellenzék az alkotmányozási folyamatot 2010 októberében, hiába bojkottálta a parlamenti plenáris vitát és szavazást 2011 tavaszán és hiába hangoztatta, hogy azt kizárólag kormánypárti szavazatokkal fogadták el végül, azt – vagyis az Alaptörvényt magát – azóta ők maguk is használják, hiszen annak keretein belül élnek.“
A jogász tehát azt nehezményezte, hogy az ellenzék nem vonult ki a politikai térből az Alaptörvény elfogadása után, így “ők maguk legitimálták az egészet azzal, hogy valójában, közjogi értelemben elfogadták annak kereteit”. Szánthó Miklós problémája tehát az, hogy amikor szerinte alkalom kínálkozott, “az ellenzék, illetve a kormányoldallal nem szimpatizáló erők sem a szó szoros, se átvitt értelemben nem vonultak ki, nem hagyták ott a politikai munkát” és annak esetleges módosítását is csak az Alaptörvény keretein belül képesek majd véghez vinni.
A kormány gazdaságpolitikájáról címszavakban Palotai Dániel értekezett, aki inkább csak felsorolta az Orbán-vezetés ezirányú lépéseit, azonban a részletekben nem veszett el. A régiós hátrányunk mögött az Orbán-kormány ténykedését megelőző eladózódást látta.
Szintén Orbán bátorságát hangsúlyozta a kissé Schmidt Mária visszhangjának tűnő Békés Márton történész, aki az új – egyszerű – politikai nyelvet, a “kreatív kormányzást, a politikai innovációt” méltatta. Tehát ismét a populizmust húzta alá, amelyet kvázi az “imitált politikai cselekvéssel” szemben helyezett kontextusba.
A rendezvény után a folyosón elcsípett beszélgetésfoszlányok szerint a szervezők annyira elégedettek a konferenciával, hogy annak anyagát angol nyelven könyvben is megjelentetik.
