Nem szavazott kétezer-kettőben, lelkifurdalásból belépett. Az első ezerben benne van. …Ötszázban. Őszintén beszélünk, azt mondjuk, ami van. Ha valaki kéri, kihúzza. Hamburgerből nincs kolbász.
Lendületes karrier az öné. Pár év alatt lett pesterzsébeti autószerelőből a Fidesz pártigazgatója, majd a Fradi teljhatalmú elnöke. Mi kellett ehhez?
Ahogy Nixon mondta: a géniusz hiányát szorgalommal pótoltam. Bődületesen szorgalmas vagyok. Plusz van egy rendszerszemlélettel vegyített kényszeres rendmániám. Ráadásul soha semmit nem adok fel, én akartam lenni a legjobb autószerelő, most pedig én akarok lenni a térség legjobb pártigazgatója, klubelnöke. Mechanikai műszerész szakközepet végeztem, aztán az életben jártam ki a többi iskolát, voltam ruhakereskedő, angrós, tudja, aki elhozza a nagykerből a ruhát, és teríti a butikokban, és dolgoztam étteremben ruhatárosként, majd pincérként. 1995-ben autószerelő műhelyt nyitottam, komoly ügyfeleink voltak, a fél Fradi hozzánk járt, Simon Tibi, Lipcsei, Keller Joci. Jól ment, ma a feleségem viszi a műhelyt, ügyesen csinálja, hat alkalmazottal, köztük apukámmal és a nagybátyámmal.
Nagyjából egyidős Orbán Viktorral, mégis csak 2002-ben lépett be a Fideszbe. Miért? S miért pont oda?
Lelkiismeret-furdalásból. Ugyan 1990-ben még SZDSZ-es voltam, mert az volt a legantikommunistább párt, de aztán végig a Fideszre szavaztam. A 2002-es választás idején viszont azt gondoltam, az én ikszem nélkül is újra győz a polgári kormány, és halál nyugodtan elutaztam üdülni a feleségemmel. A vereség után Orbán Viktor polgári körök alapítására kérte a támogatóit, hát mi is csináltunk egyet Soroksáron, hogy egy kicsit jóvá tegyem a mulasztásomat.
Konkrétan ön lett a helyi vezető. Hogyan? Felhívta az országos szervező Hende Csabát, hogy „jó napot, Kubatov Gábor vagyok, hoznám Soroksárt”?
Tenni akartam.
Rögtön meglátta a mozgalomban a karriert?
Eszemben sem volt profitálni belőle, jól elvoltam a civil életemmel.
Pár hónappal később már a helyi Fidesz alapszervezetben is ön volt az elnök. Mi lett az elődjével?
A soroksári Fideszben rosszul mentek a dolgok, ezért az országos elnökség feloszlatta a helyi szervezetet. Az újraalapításban én is részt vettem.
És a feloszlatásban? Abban is?
Annyiban igen, hogy őszintén elmondtam, mi nem működik jól.
Kinek?
Írtam néhány levelet a központba, az országos vezetők közül különösen Gyürk Andrissal beszéltem sokat. Amikor közeledett az újjáalapítás ideje, kért, készüljek, én meg azt feleltem, maradnék inkább a polgári kör vezetője, próbálnám összefogni a komplett helyi jobboldalt, a Fideszt, az MDF-et és a normális MIÉP-eseket. András viszont azt mondta, „te csak vállald el nyugodtan”. Mire én: „Még párttag sem vagyok.” „Lépjél be!” Na, így lettem én helyi elnök.
Orbán Viktor azokban a hónapokban szabta át a Fideszt, amiben önnek is szerep jutott.
Érdekes volt részt venni a szerkezeti átalakításban, amikor az addigi megyei helyét a választókerületekre épülő rendszer vette át.
Orbán állítólag attól tartott, a 2002-es választási vereség miatt az amúgy Áder Jánoshoz becsatornázott fideszes megyei vezetők leváltatják a pártelnöki posztról. Ezért hozta létre az általa egyenként kijelölt, neki lekötelezett választókerületi elnökökre épülő új struktúrát. Ebben saját maga és a választókerületi elnökök, vagyis a leendő képviselőjelöltek közé néhány szupermegbízható káderét ültette koordinátornak, köztünk önt.
A régi megyei rendszer alapvető hibát hordozott magában: a személyes érdekek gátolták a hatékony működést. Erre találta ki Viktor az új rendszert, melyben az volt az alapmondás, hogy csak az lehet koordinátor, aki mindig őszintén beszél, és azt mondja, ami van.
Mármint kinek?
A pártelnöknek. Aztán ahogy mi, koordinátorok megismertük a választókerületi elnökök munkáját, folyamatosan tájékoztattuk is Orbán Viktort.
Ön a koordinátorok közül is kiemelkedett, és 2006-ra elnyerte a választási mobilizációért felelős kampányfőnöki posztot. Miért nem valamelyik agyonképzett politológusra bízta Orbán ezt a munkát?
Ezt leginkább tőle kellene megkérdezni. Azt gondolom, inkább olyan karaktert keresett, mint én.
Tudása honnan volt az új feladathoz?
Az Egyesült Államokba utaztam tanulni, jártam a demokratáknál és a republikánusoknál is.
A Fidesz ma úgy mozgósít, mint egy amerikai párt?
Hamburgerből nincs kolbász, Amerika mindenben kicsit más, de a lényeget tekintve nincs különbség. Az útjaim és a 2002-es vereség legfőbb tanulsága is az volt számomra, hogy a tengerentúlihoz hasonló mozgósítást kell csinálni.
A Fidesz 2002-ben választási csalással vádolta a szocialistákat, lényegében a ballib mozgósítást támadva. Aztán mégis ez lett a minta? A zsiványság?
Nem tudom, ki zsiványkodott. Az én feladatom a törvényes határon belül maradó, ütőképes mozgósítási rendszer felállítása lett. A Fidesz 2002 előtt médiapárt volt alig ötezer taggal, ma viszont már negyvenezren vagyunk. Nagy közösség kell a mobilizációhoz, valamint ahhoz, hogy konzultációkkal folyamatosan szondázzuk az emberek véleményét.
Az ön mozgósítása mellett is elbukták 2006-ot. Kinek a bűne?
El kell fogadni az emberek döntését. Talán kimondható, hogy az akkori mozgósítás sem sikerült tökéletesen.
A nevét a vereség ellenére megismerte az ország: a Kubatov-listával bekerült a magyar politikatörténetbe.
Ha most erre viccesen szeretnék válaszolni, akkor azt mondanám, Mengyelejevről táblázatot neveztek el, rólam meg listát.
A 2009-es pécsi időközi polgármester-választási kampányról két hangfelvétel került napvilágra. Az egyiken ön arról beszél, hogy van egy a saját és az ellenfél szimpatizánsainak személyes adatait tartalmazó listája, „név szerint harminchatezer-ötszáz szavazó”, a másikon pedig arról esik szó, hogy fideszesek kampánycsend-sértést követtek el „az MSZP rovására”. Mindezt 2012-ben megfejelte egy belső használatra készült oktatófilm, melyben arra buzdítja aktivistáit, hogy a becsöngetések során rögzítsék a pártszimpátiát.
Mint minden szavazáson, úgy a pécsin is mindent törvényesen csináltunk.
Pártszimpátiát rögzíteni az állampolgár írásbeli beleegyezése nélkül törvénysértő.
Igen, a törvény ezt írja elő. A Fidesznek teljesen legális adatbázisa van.
Helyesnek tartja, hogy törvény tiltja az adatbázis-építést?
Nem tiltja a törvény, minden magyarországi pártnak van és használja. Amerikában mindenki olyan adatbázist épít, amilyet akar, Magyarországon nem. Én az itteni törvényekhez tartom magam.
Az a harminchatezer-ötszáz pécsi fideszes név honnan származott? Félretették a korábbi kopogtatócédulákról?
Dehogy. Kopogtatócédulát tilos adatbázisba rögzíteni..
Tényleg. Akkor honnan?
Rengeteg kampányunk, konzultációnk zajlott, aki ott aláírta, hogy rögzíthetjük és használhatjuk az adatait, annak rögzítettük és használtuk az adatait. Ha pedig egyszer meggondolja magát, és megírja, hogy húzzuk ki, akkor kivesszük.
Befolyás tekintetében ön hányadik helyen áll a Fidesz-politikusok toplistáján?
Sosem érdekelt. Az első ezerben benne vagyok… Ötszázban. Van egyszer a pártvezetés. Vannak miniszterek, államtitkárok, helyettes államtitkárok, vannak polgármesterek, alpolgármesterek. Valahol köztük szerepelek én.
Az imént azt mondta, mindenben az első akar lenni.
Nem az első. A legjobb. Abban, amit épp csinálok. Ősszel, a stadionnyitóra gyönyörű zöld-kék nyakkendőt kaptam egy barátomtól: egy egyes szám látható rajta. Majd csak akkor veszem fel, ha bajnokságot nyerünk, egyetlen estére, és az egyes akkor sem rám vonatkozik majd, hanem a Fradira.
„Kocsis Máté szólt, hogy „apám, készüljél”. Mondtam neki, „Máté, hadd gondoljam ezt át”. El kellett vállalni. Borzalmas állapotot találtam.”
(…)
„Nem, nem elbánnom, hanem bánnom, persze. És nem Freud.”
Itt az asztalán a könyvesített alaptörvény. Szokta lapozgatni?
Nem az én példányom. Ismerek egy délvidéki pap bácsit, aki nem mellesleg labdarúgó akadémiát is üzemeltet, ő hozta fel, és megkért, írassam alá a miniszterelnökkel.
Ön érti ezt a sztárkultuszt?
Kisugárzása van a miniszterelnöknek. Karizmatikus vezető. És a parlamenti rutinja is lenyűgöző.
Bezzeg önnek nem terepe az Országgyűlés, képviselőként meglehetősen passzív.
Szavazni bejárok, a frakcióüléseken részt veszek, s ha kérdeznek, elmondom a véleményemet. Az előterjesztésekbe ritkán szólok bele, azokra általában a kormány tesz javaslatot, hiszem, hogy a miniszterek értik a dolgukat. Ebből a szempontból Amerika a mintám, ott mindenki a saját dolgával foglalkozik, nem dumál bele máséba.
Ön veterán?
A korom alapján mindenképpen.
Dúl a fideszes belháború, „veteránok” üzengetnek „urizálóknak”, és viszont.
Egy demokratikus pártban helyük van az eltérő véleményeknek. És ne használjunk ilyen szigorú szavakat, itt nincs szó háborúról.
Ön melyik csapathoz tartozik?
A Fradihoz.
Orbánhoz nem?
A jelenlegi miniszterelnöknek nagyon szívesen dolgozom.
Nincsenek barátai a Fideszben?
De vannak. Pártigazgatóként százhat választóköri elnök tartozik hozzám, de a túlzott haverkodás akadályozná a munkát, hiszen mindegyikükkel egyformán kell elbánnom.
Elbánnia? Freud?
Nem, nem elbánnom, hanem bánnom, persze. És nem Freud. Olyat nem hallhatott, hogy elbántam volna bármelyikükkel.
A decemberi Fradi-évértékelőn is volt freudija.
Tudom. Az „elvettük a Ferencvárost”. Véletlen. Átvettüket akartam mondani.
Volt ott még egy elszólása. „Mind a nyolcmillió magyar állampolgár”, valahogy így fogalmazott. Pedig ugye tízmilliónyian vagyunk. a választásra jogosult magyarok száma a nyolcmillió. A pártigazgatónak nyilván ők számítanak.
Örömmel veszem, hogy ennyire alapos. Akkor legalább azt is tudhatja, ennél sokkal fontosabb dolgok is elhangzottak ott. Például az, hogy rengeteg fiatal sportol a Ferencvárosban, és mióta én vagyok az elnök, egyre jobb körülmények között teszik ezt.
A kormányváltás után, 2010-ben, sportvezetői múlt nélkül lett a legnagyobb, legnépszerűbb magyar egyesület elnöke. Ez is van akkora ugrás, mint a műhelyből a soroksári Fidesz-vezetőség.
Pártigazgató koromban, 2010-ben kértek meg fradista kézilabdás ismerőseim, hogy nézzek körül a klubnál, szükség volna a rendszeretetemre. Szétnéztem, elmondtam a véleményemet, ők pedig beválasztottak az elnökségbe.
Eleve a klubelnökséget célozta?
Dehogy. Ám amikor 2011-ben Kovács Miklós lemondott, a józsefvárosi polgármester, Kocsis Máté, aki szintén elnökségi tag, szólt, hogy „apám, készüljél”. Mondtam neki, „Máté, hadd gondoljam ezt át”. El kellett vállalni. Borzalmas állapotot találtam, káoszt a könyvelésben, hatszázmillió forintos tartozást.
Ami nyilván az akkori vezetés hibája.
Mondhatni.
És az azt megelőzőé is.
Valószínűleg.
Mégis mindkét előző elnök bent ül a jelenlegi elnökségben.
Mert nem a tisztességükkel, hanem a bátorságukkal volt probléma.
Mihez kell itt bátorság?
Odaállni a szakosztályvezetők elé, és azt mondani nekik: mostantól mindenki köteles költségvetést készíteni, melynek teljesítését a klub folyamatosan ellenőrzi. Kemény dolog ám azokkal ütközni, akik megválasztják az egyesület elnökét, és évtizedek óta ahhoz vannak szokva, hogy majd a klub mindent megold helyettük.
Pénzt szerzett, sokat. A Ferencváros tavaly 4,3 milliárd forintból gazdálkodott, amiből 2,5 milliárdot a futballcsapat használhatott fel, plusz kaptak az államtól egy tizenötmilliárdos stadiont. Szép hozomány.
A pénz rend nélkül semmit nem ér. Mindent elmond, hogy egy volt katonatisztet vettem fel gazdasági igazgatónak, aki rendkívül szigorú és nagyon felkészült ember. A finanszírozás is változott. A stadionunkat és a népligeti központot korábban az állam tartotta fönn évi körülbelül nyolcszázmillióból. Kértem, adják át nekünk a pénzzel együtt, s mi felvirágoztatjuk. Megnézheti a sporttelepet most! Rengeteget fejlesztettünk. A kormányzati intézkedéseknek köszönhetően 2010 óta él a TAO-támogatás is, ami további évi bő nyolcszázmillió bevétel jelent. Plusz vannak jelentős szponzoraink.
A jelenlegi három nagy állami szponzort, a Főgázt, a Csatornázási Műveket és a Szerencsejáték Rt-t korábban nem különösebben vonzotta a Ferencváros. Ön klubvezetői vagy inkább pártigazgatói érvrendszerével győzte meg őket?
Először is átláthatóvá tettük a gazdálkodást. Korábban, ha egy leendő támogató kérte, hadd nézzen bele a költségvetésbe, mehetett is haza, ugyanis nem volt költségvetés. Ma viszont van. Ezek után gondolták úgy, hogy támogatnák a Ferencvárost. A Fradi itthon fantasztikus hirdetési felület, hiszen több magyar néz meg egy Fradi-Újpestet, mint egy Real-Barcelonát. Vagyis érdemesebb nálunk hirdetni.
Ráadásul hülyén nézne ki, ahogy Messi, mellén a Csatornázási Művek logójával, kötényt ad a Főgázzal fenekén forgolódó Ronaldónak.
Ugye!
“Nyilván vannak gyors gyerekek az iskolákban, csak meg kell őket találni, aztán labdát adni nekik.” BL-pénz? “Húsz éves történet… Ha szomorkodnék, jobb lenne?” NAV? “A múltkor is ellenőriztek, és ez teljesen rendben van.”
Szurkolói fórumok alapigazságként kezelik, hogy a Fradiból a vezetők évtizedeken át lapátolták ki a pénzt. Kétségtelen, hogy nincs értékelhető magyarázat például az 1995-96-os Bajnokok Ligája sikerért kapott százmilliók köddé válásáról.
Én is hallottam a legendákat, és még szurkolóként sokat bosszankodtam.
Elnökként legalább a BL-pénznek utánanézett?
Húszéves történet.
Min mosolyog?
Ha szomorkodnék, jobb lenne? Előre tekintek. Volt itt elnök Torgyán József is, gyönyörű átvilágítást csináltatott, tudta, mi a baj, látta, hol folynak el a milliók, mégsem a lyukat foltozta, inkább próbált több pénzt önteni a feneketlen zsákba. Hadd hozzak egy példát. Közel egy éve kártyás beléptető-rendszert vezettünk be a népligeti sporttelepünkön. Addig hivatalosan nyolcszáz sportolója volt az egyesületnek, ennyien fizettek tagdíjat, aztán egy hét alatt ezerhétszázra nőtt a szám, ma pedig kétezernél tartunk.
Ez mit jelent?
Na, mit?
Mit?
Diszkréten annyit mondtam, hogy fiúk, jól sikerült a toborzás. Egyetlen intézkedés ezerháromszáz fő pluszt és vele havi ezerháromszázszor átlagosan hatezer forint bevételt hozott.
Az havonta nyolcmillió. Korábban hol kötött ki ez a pénz?
Számomra az a lényeg, hogy most már a Ferencváros kasszájában köt ki, fillérre lekönyvelve. Minden stimmel, a klubalkalmazottak mindegyike bejelentett, mind után fizetjük a járulékokat. Sorozatos ellenőrzéseket kapunk a NAV-tól, mégis mindig mindent rendben találnak.
A Fradihoz kijár a NAV? Ne már.
A múltkor is ellenőriztek és ez teljesen rendben van.
Az Orbán-Simicska-háború kirobbanása után volt az a múltkor?
Nem tudom, háborúznak-e, vagy sem. Azt viszont tudom, hogy jöttek az adóellenőrök, és ebben semmi különös nincs, hiszen ők csak a munkájukat végezték. Tény, hogy itt jártak.
Bármilyen tüchtig a könyvelés, egy üzleti partnerük pár hete sikkasztással vádolta meg a Ferencvárost.
Hazugság.
Annyit tudni, hogy az egyesület egy bt-nek kifizetett pármillió forintot, de nem a szokásos módon, utalva, hanem készpénzben, ráadásul nem a bt. beltagjának, hanem a kültagjának. Miért nem utaltak, ha egyszer az a szabályos?
A beltag egy család férfi tagja, a kültag a pár női tagja, épp a gyermekelhelyezésen huzakodnak. Vagyis szomorú családi drámába próbálják belerángatni a Ferencvárost. Egész egyszerűen felháborító. Nagyjából egymillió forintért megrendeltünk egy szolgáltatást, megkaptuk, és kifizettük az árát a cégnek a pénz átvételére jogosult kültagjának. Minden törvényes. A rágalmazás miatt a szükséges jogi lépéseket megtettük.
Sikkasztás ügyében nyomoz a rendőrség.
És tudja, hol keresik azt a sikkasztást? Nem, nem a Fradinál, hanem a bt-ben. Mi közünk hozzá? Sanálom, hogy nem az a hír, hogy mióta én vezetem a klubot, vége a veszteséges éveknek. Hitelt nem vettünk fel, annyit költünk, amennyi bevételünk van.
Sokat költ így is. Egyre növeli az egyébként sem kicsi klubot, pedig állítólag, amikor sok éve itt járt a Real Madrid elnöke, és megtudta, hogy tizenkét szakosztályt tart fenn a Ferencváros, annyit mondott: „Maguk rettentő gazdagok lehetnek.”
Valóban ritka az ilyen megaklub, de azt azért tegyük hozzá, hogy házon belül húsz gazdasági társaság működik, és mindnek kutya kötelessége nullára hozni ki a saját gazdálkodását. Amikor elnökké választottak, elmondtam, ami veszteséges, bezárom. A női kosarasok nem hittek nekem, év végén mínusz húszmillión álltak. Feloszlattam őket, pedig egy régi ismerősöm vezette a szakosztályt. Nincs mese, különben sosem lesz rend.
A minap két ismert bunyóst, Szántó Öcsi bácsit és Kokót, valamint a vízilabdás Gerendás Györgyöt is leigazolta az egyesület. Rájuk van pénz?
Nagyon jól igazoltunk, Öcsi bácsi és Kokó egy fillérjébe sem kerül a Ferencvárosnak. Nagy terveink vannak. Abban is, hogy 2020-ig felépítsünk egy új, közös edzőközpontot a fiataljainknak. Lassan a pénz is összejön hozzá.
A labdarúgó utánpótlásban látni kis Lisztest, pöttöm Lipcseit, apró Nyilasit, picurka Messit?
Messi egy van, a Bayern München sem talált hozzá hasonlót. Reménykedjünk, tavaly év végén profi szerződést kapott két fiatal, tizenhét éves tehetségünk, Popov Patrik és Haris Attila. A futballeredményesség egyik kulcsa a gyorsaság, vagyis sok minden már a kiválasztáskor eldől. Nyilván vannak gyors gyerekek az iskolákban, csak meg kell őket találni, aztán labdát adni nekik. Szerződtettük a dortmundi utánpótlás szakembert, Theo Schneidert, idén januártól az ő feladata felkutatni ezeket a srácokat, és az is rá vár, hogy átalakítsa a komplett képzést, meghonosítsa a szisztémát, ami a világbajnoki címig röpítette Németországot.
Mit jelent a leszerződtetés? Theo Schneider havonta egyszer benéz a Vajda Péter utcába, kiosztja a feladatot, aztán irány haza?
Ebben a klubban már nincs helye ilyen mentalitásnak. Theo Schneider Budapestre költözött, főállása van a Fradinál.
Minden szép és jó?
Alakul.
Mi lesz a Fradival, ha bukik a kormány, s jön egy kevésbé sportbarát rezsim, mely lélegeztetőgépeket vesz idegenlégiósok helyett?
Magyarországot nagy kár érné, ha olyan kormánya lenne, amely alatt nem jutna elegendő pénz a sport támogatására és az egészségügyre. De hogy a kérdésére is válaszoljak, az ötven szponzorunkból mindössze három az állami. Hiányozna a támogatásuk, hiszen húsz százalékát adják a bevételünknek, de a maradék nyolcvanból is lehet sportot csinálni, ha nem is ilyen magas színvonalon.
El lehet venni a TAO-pénzt, meg lehet nyirbálni a szakági támogatásokat.
Ön szerint ez helyes lépés lenne? Ezzel tönkretennék a magyar sportot.
Le lehet fújni az új edzőközpont építését.
Felelősen gondolkodó politikus…
…nem állít le olyan beruházást, mely mintegy háromezer gyereknek teszi lehetővé, hogy sportoljon, egészségesebben éljen.
Blokkolni lehet a tavaly és idén is bő hatvan-hatvanmilliárdot felemésztő stadionépítéseket.
Ez fikció. Magyarországot jelen pillanatban egy sportot szerető kormány vezeti. Mindamellett olyan szerződésünk van, hogy senki nem veheti el a Ferencvárostól a stadionját.
Mármint a stadion kezelői jogát.
Ki más lehetne az Üllői úti stadion vagyonkezelője, mint a Ferencváros?
Most se önök üzemeltetik, hanem a Luss kft. Még a reklámfelületet is a cég értékesíti.
Profik, világszerte mintegy harminc stadiont üzemeltetnek, köztük a Juventusét. Tíz évre szóló, remek szerződést kötöttünk. Pusztán ebből annyi bevételünk származik, amennyiből önmagában működtethető első osztályú labdarúgás.
A stadionüzemeltető cég a közelmúltban megvált az eddigi vezetőtől, Szekeres Tamástól, aki a távozása előtt így nyilatkozott: „Olyan szolgáltatásokat kell nyújtanunk, amire a klasszikus szurkolótáborunk nem megy el, de jóval szélesebb, tehetősebb csoportokat be tudunk vonzani.” Egyetért Szekeres mondatával?
A legkevésbé sem. Annál inkább, mert ilyet nem is mondott.
Idéztem. De visszatérve: ezer eszköze volna egy új kormánynak látványosan jelezni a népnek, hogy rühelli a „focimániás Orbán gigaberuházásait”, különösen a kubatovos Fradit. Nem tart attól, hogy egyszer valaki letérdelteti a Ferencvárost?
A Ferencváros nemzeti kincs, száztizenhat év alatt még senkinek sem sikerült megtörnie a klubot, ezért ezen botorság lenne bárkinek akár elgondolkodnia is.
