Bayer szerint csak a széplelkek reagáltak úgy a bevándorlók elleni fellépésre, hogy „de hát a magyarok is bevándorlók például Angliába. Sőt, „ma már London a harmadik legnagyobb magyar város, bibibí…”. (Néhány angliai magyar is – a szerk.)
Most “az az igazi kérdés, hogy miképpen lehet összevetni az EU-n belüli vándorlást az EU-n kívülről érkező bevándorlással? Sehogy.” – írja a publicista. Szerint ez csak a szokásos elmebetegségek egyike. A Londonba kivándorló magyarokat emlegetőknek jusson eszébe, hogy az „angol Tesco nem azért jelent meg nálunk, hogy karitatív tevékenységet folytasson, hanem azért, hogy letarolja a piacunkat, és mert a magyar árufeltöltőnek egynegyed annyit kell fizetnie, mint a hazainak”.
Bayer szerint az EU-n kívüli bevándorlók csak a széplelkek szerint jelentenek nyereséget Európának. „Tessék már végre végiggondolni annak következményeit, hogy miközben Európa beteg társadalmai arra is képtelenek, hogy önmagukat reprodukálják, Európa népessége folyamatosan és állandóan növekszik! Vajon hogyan? A bevándorlás által. De mi ennek a folyamatnak a vége? Unokáink már nem lehetnek keresztény európai fehér emberek? Ezt akarjuk? Mert akkor remekül csináljuk, a kurva életbe…”
A publicista ellenpróbaként felveti, mi is lenne, ha tizenöt-húszmillió európai keresztény fehér ember ellepné a Közel-Keletet, Afganisztánt, Pakisztánt. „Aztán a lányaink feküdjenek ki monokinizni az ottani tengerpartokra, mi áruljunk kotont, fogamzásgátlót és piát Damaszkusz meg Amman utcáin, építsünk hatalmas keresztény katedrálisokat szerteszéjjel a térségben, és ramadán idején az utcán zabáljunk nagy disznócsülköket. Teszteljük a bulit. És ha a helyieknek nem tetszik, hát robbantunk. Meg lelőjük a rendőreiket. Aztán megkérjük a tízéves kislányainkat, hogy ők is erősítsenek a testükre bombát, és robbantsák fel a piacon. Hogy ez agyrém? Az hát. És éppen ez történik velünk. S mi nézzük, és a bevándorlás nagyszerűségéről pofázunk. Meg is érdemeljük a sorsunkat” – írja Bayer a Magyar Hírlapban.
