Orbán Viktor beszédében elmondta, “nagyon sűrű négy év van mögöttünk”. Fontos pillanatnak nevezte, amikor arra a döntésre jutottak, hogy Magyarország megújításával együtt a takarékszövetkezeti rendszert is megújítják. Közölte, óriási viták követték ezt, aminek megfizették az árát, mert minden ilyen vitának van politikai ára.
Ennél jobban nem kell nyerni
Úgy vélte, az elvégzett munka közös volt, mindenki beletette a saját tehetségét, energiáját és saját jövője egy részét. Azt mondta: ami őket, politikusokat illeti, megfizethető árat vállaltak a takarékszövetkezeti konfliktusok körül, mert így is megnyerték a 2014-es választást, és “annál jobban nem kell megnyerni egy választást”, mint ahogyan ők megnyerték.
A miniszterelnök szavai szerint Magyarországon és az ország körül, illetve Európában is általános nyugtalanság érzékelhető, mindenhol van valami feszültség a levegőben. Hozzátette, fel kell készülni arra, hogy ez így marad a következő években: nagyon nehéz helyzetbe került ugyanis Európa és az európai gazdaság, valamint kialakult egy félháborús vagy háborús helyzet “innen nem messze”, amely teljesen új kérdéseket “hozott fel a mindennapi élet asztalára”.
Ezért jó okuk van az európaiaknak arra, hogy nyugtalanok legyenek, de a legfontosabb egy ilyen pillanatban az, hogy akik tudják, mit akarnak, megőrizzék a hidegvérüket és végrehajtsák a terveiket – mondta. Úgy vélte, Magyarország kormányában vannak még jó néhányan, akik tudják, hogy mit akarnak, és képesek is arra, hogy végrehajtsák a terveiket. Hangsúlyozta: a TakarékBank és a takarékszövetkezeti rendszer emberei, akik végigharcolták az elmúlt másfél-két év átalakítását, kétségkívül tudják, hogy mit akarnak, és azt végre is tudják hajtani.
Kifejtette, a takarékszövetkezetek gazdasági és politikai stabilizációs tényezőt jelentenek. A kormány is érdekelt a sikereikben, azért is, mert egy olyan csoport részei, amelyben állami szervezetek és vállalatok is részt vesznek (mint például a Magyar Fejlesztési Bank vagy a Magyar Posta), másrészt ezen túlmenően is érdekeltek annak a közös programnak a sikerében, amely “stabilitást és nyugalmat hozhat legalább a gazdaság egy szegmensében”.
Ha válság van, mindenki hazaszalad
A kormány részéről tett vállalásokat a kormányfő úgy látta: amit vállaltak, azt teljesítették, tehát tisztán állnak a közönség színe előtt. Közölte: azért is vágtak bele a takarékszövetkezeti rendszer megújításába, mert a pénzügyi válság idején megtanulták, hogy bár a nemzetközi együttműködések egyre szorosabbak, minden egyre nemzetközibb, de ha válság van, akkor “mindenki hazaszalad”, amikor baj van, akkor “mindenki osztrák lesz, német, vagy amerikai”.
Ezért – fűzte hozzá -, ha az országnak nincs saját szuverén pénzügyi rendszere, és véget érnek a kedvező nemzetközi tendenciák, kitör a válság, akkor “hirtelen magunkra nézünk, hogy kik vagyunk mi, és ha magyarok vagyunk, akkor mink van, amivel a válság elhárításában a hazánk segítségére tudnánk lenni”. Hozzátette: megtanulta, hogy a külföldi, nemzetközi kézben lévő pénzintézetek, amikor kitör a válság – természetes és érthető módon – azonnal hazájuk segítségére sietnek. A Magyarországra kihelyezett forrásokat azonnal visszavonják, és az anyaország segítségére sietve próbálnak a nemzetközi szabályokat tiszteletben tartva eljárni.
Ha Magyarországnak nincs a saját pénzügyi szuverenitását megadó intézményrendszere – mondta -, akkor egyedül fog maradni, mint ahogy egyedül maradt a 2008-as válságban. Ezért döntöttek úgy, hogy ha Magyarország szuverén ország akar lenni, akkor pénzügyi szuverenitásra is szükség van, ahhoz pedig kellenek szuverén magyar pénzügyi intézmények. A TakarékBankra és a takarékszövetkezetekre ezen a szemüvegen keresztül tekintenek, és örülnek annak, hogy levonva a válság tapasztalatait, ma már a magyar bankrendszer és pénzügyi rendszer több mint ötven százaléka nemzeti kézben van.
“Nagyobb biztonságban vagyunk, mint a legutóbbi válságot megelőzően” – mondta a miniszterelnök.
„Másik tészta”
A miniszterelnök a jelenlévőknek azt kívánta, hogy hozzanak létre egy erős pénzügyi csoportot, járuljanak hozzá a magyar gazdaság növekedéséhez, legyenek képesek hitelezni, ne veszítsék el a hagyományukat és ne felejtsék el, hogy ők a vidék, az egyszerű, vidéki emberek bankja.
Fontosnak tartotta azt is, hogy azok a szövetkezetek, akik hajlandóak voltak együttműködni és részt vettek az átalakulásban, minden tekintetben jól járjanak. Akik nem működtek együtt, “az egy másik tészta” – fogalmazott -, de ott is korrektnek kell lenni, ám azért nem tudnak felelősséget vállalni.
A miniszterelnök megígérte: mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy akik vállalták az együttműködést, azok odahaza, a betéteseiknek, a régi szövetkezeti tagoknak, a családtagjaiknak, egyáltalán mindenkinek elmondhassák, hogy a kormánnyal való együttműködés nemcsak helyes, nemcsak becsületes, hanem kifizetődő is.
