Miért szavaz valaki a Jobbikra?
Több mint egymilliós szavazótáborról beszélünk, nagyon sok motiváció lehet. Legfontosabbak a cigányellenesség, a politikai elitből való kiábrándultság és az összeesküvéses világmagyarázat iránti igény. A politika iránt érdeklődő fiatalok körében pedig azért népszerű, mert ez az a párt, amely a közösséghez való tartozás érzését tudja kínálni nekik.
Milyen ma egy átlagos Jobbik-szavazó?
Vidéki városban vagy községben élő fiatal férfi, aki érettségizett, közép- vagy ritkábban felsőfokú szakképzettséggel rendelkezik, dolgozik, relatíve jó anyagi helyzetben van, de nem érzi biztosnak az egzisztenciáját és a jövőjét, tehát fél a státuszvesztéstől. Bár a Jobbik hangsúlyozottan keresztény pártként határozza meg önmagát, szavazóik körében a legalacsonyabb a vallásosak aránya.
Juhász Attila
Fotó: MTI / Honéczy Barnabás
Korábban is ilyen fogadókészség volt az összeesküvéses világmagyarázatokra?
Nem, ebben érdemi növekedést tapasztalunk. A politikai elittel és intézményekkel szembeni bizalmatlanság növekedése magával hozta az ilyen világmagyarázatok sikerét. A Political Capital 2013-as kutatása szerint a magyar társadalom 42 százaléka hisz abban, hogy a kormány helyett valamiféle háttérhatalom irányítja az országot. A pártok szavazótáborait tekintve a Jobbik támogatóinak többsége egyetért ezzel. Egyébként ez nem magyar sajátosság: a 2008-as gazdasági válság kirobbanása után sok országban váltak népszerűbbé az összeesküvés-elméletek.
Miben hozott újat a Vona Gábor vezette Jobbik Csurka MIÉP-jéhez képest?
A MIÉP egy régimódi antiszemita párt volt, amelynek a tábora jórészt a fővárosra korlátozódott. A párt egész politikája Csurka István személyére épült, aki a parlamentben és a nagygyűléseken élte ki magát, így esélye sem volt arra, hogy jelentősen bővítse a negyedmilliós szavazótáborát. A Jobbik ehhez képest egy modern, országosan szervezett, hatékonyan kommunikáló, a fiatalokat is megszólítani képes párt, amely az antiszemita üzenetek megtartása mellett főként a cigányellenességre építette a politikáját.
Honnan ered a Jobbik oroszbarátsága és hogyan fér össze egy antikommunista párt imázsával?
Egyes magyar nemzetiszocialista szervezeteknek már a kilencvenes években is voltak orosz kapcsolataik. Ideológiai szempontból az EU-és amerikaellenesség a legfőbb mozgatórugó. Az EU-ellenesség más európai országokban is fontos ösztönzője az oroszbarát szélsőjobboldali pártoknak, amit Putyin ki is használ. A francia Nemzeti Front esetében például nemrég derült fény az orosz pénzügyi támogatásra. A Jobbik 2010 előtti, tisztázatlan finanszírozási háttere és konkrétan Kovács Béla pártnak juttatott adományai a Jobbik esetében is felveti ezt a gyanút.
Miben más a Jobbik, mint Nyugat-Európa radikális pártjai?
A nyugat-európai radikális pártok fő témája a bevándorlás, kevéssé antiszemiták és kapitalizmus-ellenesek. Inkább iszlámellenesek, szemben az iszlámbarát Jobbikkal, hiszen az iszlám országokból, illetve a Kelet-Európából érkező bevándorlók jelentik számukra a bűnbakot. Ahogy a Jobbik cigánybűnözésről beszél, ők úgy bélyegzik bűnözőnek és segélyvadásznak például a bevándorló magyarokat. Hozzáteszem: mindkét esetben valós társadalmi problémáról, valós kulturális ellentétekről van szó, ahol a többség mellett a kisebbségeknek is megvan a maga felelőssége. Csakhogy a szélsőjobb nem tesz mást, mint élősködik ezeken a feszültségeken. Minél rosszabb a helyzet, nekik annál jobb.
Fotó: Neményi Márton
Elszabadult valami visszafordíthatatlanul 2006 őszén?
2006-ban szerveződött újjá a magyar szélsőjobboldal, az év őszének eseményei közös élményanyagot jelentenek a mozgalom magja számára. Ennek a szimbolikus jelentősége is óriási, nem meglepő például, hogy Vona Gábor gyakran 2006-os nemzedékként hivatkozik a Jobbik táborára.
Hozzájárultak-e a Jobbik térnyeréséhez az olyan nagy visszhangot kiváltó botrányok, mint az olaszliszkai tanárgyilkosság, vagy Marian Cozma megölése?
Nagyon jelentős mértékben. 2006 végén indult a párt „cigánybűnözésről” szóló kampánya, 2007-ben alakult meg a Magyar Gárda, amely a Jobbik vidéki szervezetépítésében komoly szerepet játszott, a Cozma-gyilkosság pedig a 2009-es EP-kampány előtt történt. Az egyébként a börtönstatisztikákból pontosan tudható, hogy a gyilkosságok esetében pont nem a cigány elkövetők felülreprezentáltak. Huszár László vagy Solt Ágnes börtönkutatásai azt mutatták, hogy a cigányok a kisebb súlyú bűncselekmények esetében felülreprezentáltak, a legbrutálisabb bűncselekmények elkövetőinek viszont csak tíz százaléka vallja magát romának. Ez hozzávetőleg megfelel a lakosságon belüli arányuknak. De ez nem zavarja a pártot. Érdemes megfigyelni, hogy a Jobbiknak azok a bűncselekmények fontosak, ahol kiderül, hogy az elkövető cigány. Ellenkező esetben ejtik a témát.
Orbán Viktor 2009-2010-ben lépten-nyomon azt ígérgette, hogy „a szélsőjobbal szembeni legjobb védekezés a jobbközép általi jó kormányzás lesz”. Ehhez képest az ő 4 éves kormányzása alatt 16%-os pártból 20,5% párt lett a Jobbik. 2010-ben 855 ezren szavaztak rá, idén tavasszal valamivel több mint egymillióan. Blöff volt az egész Orbán részéről, vagy tényleg próbálta letörni a Jobbikot és így sikerült?
A Fidesz Jobbik-politikáját alapvetően a centrális erőtér kialakítása, majd fenntartása vezérelte, ehhez egy viszonylag erős Jobbik kellett, amely elviszi a Fidesz-ellenes szavazók egy részét és ezáltal gyengíti a baloldalt. A kormánypárt ezért soha nem politizált igazán erősen a Jobbik ellen. Emellett a Fidesz azt is pontosan tudja, hogy van átjárás a két párt között, ezért időnként az is belefért, hogy a Jobbik számos programpontját megvalósították, ezzel legitimálva a politikájukat. Most viszont már a Fideszre is veszélyes a Jobbik.
Igaz a legenda, hogy korábbi MSZP-szavazók voksolnak tömegesen a Jobbikra?
Az MSZP 2006-os szavazóiból biztosan sokan vándoroltak át a Jobbikhoz 2010 előtt, főleg Észak-Magyarországon. 2010 és 2014 között viszont nem csökkent tovább a baloldal tábora, így tömeges átvándorlásról sem lehet beszélni. A Századvég 2012 végén arra jutott, hogy a Jobbik táborának 18 százaléka a Fideszre, 5 százaléka pedig az MSZP-re szavazott 2010-ben. Az MSZP felől érkező átvándorlás tehát csökkent az elmúlt években. A szocialisták problémája ma sokkal inkább az, hogy a Jobbik hatékonyabban képes becsatornázni a kormánnyal elégedetlen, a Fideszből kiábránduló választókat, mint a baloldal.
Fotó: Neményi Márton
Miért volt láthatóan teljesen eredménytelen mind a baloldal, mind a Fidesz küzdelme a szélsőjobbal? Mit csináltak rosszul?
Biztosan sok tényezőt lehetne felsorolni, szerintem az alapvető hiba az volt, hogy sokáig nem vették komolyan a Jobbikot, így nem is próbáltak megküzdeni vele. Ezért lehet a Jobbik ma döntően a lecsúszástól félő, vagy a saját feljebb jutását lehetetlennek látó vidéki középosztály pártja.
Mikor fogják a baloldali pártok komolyan venni a biztonságukat féltő, főként vidéki szavazók vészjelzését?
Szerintem komolyan vették eddig is, de sem hitelességük, sem szervezeti erejük nincs elég ahhoz, hogy be tudják csatornázni az elégedetlenséget. A Jobbik komoly előnye ezen a téren, hogy még nem volt kormányon és vidéken beágyazottabb.
A Demokratikus Koalíció néhány hónapja arra törekszik, hogy felrúgja a politikailag korrekt beszédet övező baloldali konszenzust. Visszaszerezhet-e ezzel korábbi baloldali szavazókat?
Számomra az is kérdéses, mennyire volt általános a politikai korrektség a hazai közbeszédben. Szerintem inkább mély hallgatás volt, a problémák szőnyeg alá söprése, hiszen a politikai szereplők nem szeretnek rövidtávon nem kezelhető társadalmi ügyekkel foglalkozni. A baloldal ezért jól teszi, ha megpróbálja a maga válaszait megtalálni, de ha ez kimerül a Jobbik gyenge utánzásában, akkor politikailag aligha lesznek sikeresek.
Egyedi eset volt Ózd, vagy ezentúl reális forgatókönyv, hogy baloldali és szélsőjobboldali érzelmű szavazók egymással összefogva küldik el a fideszes jelöltet?
A választók legnagyobb része nem tudatos ideológiailag: ha a kormány ellen akar szavazni, akkor a legesélyesebb ellenzéki jelölt mellett fogja letenni a voksát. Ez történt Ózdon is.
