„Ha le tudnám spanglizni magam, menyi pénzt megspóroltam volna!” Ez itt a mai parlamenti nap legjobb mondata, mely képviselői ajakról sarjadt, igaz, nem az ülésteremben, hanem a folyosón, harsány férfitársaságban, maszkulin hahotával kísérten. Nem tetszenek érteni a „lespanglizni” kifejezést? Nem segíthetünk, legföljebb annyit, hogy Genitáliában tessék kutakodni.
Gerincesek
A jelenet a társalgói kivetítő előtt zajlott, a képernyőn üléstermi közvetítés, épp az ülést levezető elnöklő szocialista Hiller Istvánt mutatta a kép, amikor a fönti mondén társaság egyik tagja megkérdezte kollégáitól: „Te, ez mit keres még itt?… Ja, egyéniben szerzett mandátumot! Bocs, akkor maradhat. A népakarat mindenekfelett.” Mire a másik férfi: „Nekünk gyerekkorunkban kiegyenesedett a gerincünk, neki meg maradt hajlékony.” És innen már csak egy könnyed asszociáció volt az önlespanglizós kép.
Fotók: MTI / Bruzák Noémi
Odabent unalmasabban csordogált az élet, a patkó top dumáját a kereszténydemokrata Harrach Pétertől jegyeztük föl, aki a november kilencedikei évfordulókat sorra véve a berlini fal leomlása mellett Apor Vilmos boldoggá avatására is emlékezett. „Egy szovjet katona egy sorozattal próbálta félreállítani, és ebbe belehalt” – a KDNP feje rekonstruálta ily barokkosan az egyházfi mártíromságát.
Csodák csodája
Na de tartalmi kérdésről is essen szó.
Tegnap tizenegy magyar településen újrajátszották az önkormányzati választás egy-egy métáját. A legérdekesebb voksolások Recsken és Ózdon zajlottak, s mindkét városban ismét az október tizenkettedikén győztes jobbikos jelölt nyerte a polgármesteri posztért folyó küzdelmet. A radjobb párt mindkét helyen növelte az eredeti néhány szavazatos különbséget, sőt Ózdon közel kétharmadot szerzett a minap általunk is interjúzott Janiczak Dávid. Pöröghetnénk azon, mi a túró történt a Fidesz állítólag legendásan hatékony kommunikációs gépezetével, ártó kezek mit csempésztek Habony Árpád teájába, hogyan tudtak így mellényúlni Ózdon, de ne hízzuk ki tudósításunk keretét.
Ahogy sejteni is lehetett, a Jobbik a Parlamentben is örömünnepet ült a dupla triumfáláson. Vona Gábor szerint „ez már nem politika, ez már történelem, ez már nem 2014 utolsó csatája, hanem 2018 és a későbbi választások első ütközete volt”.
A kormánypárti Répássy államtitkár a következő gondolatmenettel igyekezett hűteni a Jobbik-elnököt: a Fidesz ózdi polgármester-jelöltje a három héttel korábbi állapothoz képest, ha minimálisan is, de növelte szavazói számát, az MSZP visszaesett, a Jobbik erősödött, következésképpen „gratulálok önöknek, hogy rátaláltak a rasszista MSZP-szavazókra, akiket régóta keresnek”.
Azon túl, hogy a Répássy-féle sejtés már számszakilag sem stimmel, lerasszistázni bő nyolcezer ózdit, nem tűnik bölcs lépésnek.
Budapest nem Guantánamo
Az amerikai kitiltásos botrány kezelése kapcsán szintén szóba kell hoznunk a Fidesz kommunikációs krachját. Az ugye megvan, hogy V. Ildikó NAV-elnök ma reggel bejelentkezés nélkül megjelent az USA budapesti nagykövetségén, s kérte az ügyvivőt, áruja már el, milyen korrupciós ügyben találták őt sárosnak? Aztán másfél órával később úgy távozott a magyar asszony, hogy – állítása szerint – konkrétummal nem szolgált számára a jenki diplomata. Így volt-e vagy sem, nyilván hamarosan kiderül (amint Goodfriend nyilatkozik), az viszont borzongató, ahogy a hírt lereagálta a t. Házban a Fidesz-frakció.
Előbb Répássy államtitkár jelezte a patkóból Washington felé fordulva, hogy „Budapest nem Guantánamo”, felénk az az algoritmus dívik, hogy előszörmegfogalmazzák a vádat, amit aztán kivizsgálnak, és ha jogos, akkor kell lépni. Fertály órával később a Fidesz frakcióvezetője, Rogán Antal is guantanamózott egyet, nyilván azért, nehogy nyelvbotlásként értékelje az Obama-adminisztráció Répássy szavait.
Rogántól említést érdemel még a „Goodfriend úr a szavahihetetlenség problémájába keveredett” szófüzér, valamint az, hogy a frakcióvezető szerint „itt az ideje, hogy az Egyesült Államok olyan nagykövetet küldjön Magyarországra, aki hitelesen tudja végezni munkáját”.
Lé
Szóljunk pénzről is.
A Ház ma elfogadta, hogy a devizahitelek forintosításának ügyét sürgősséggel tárgyalja a törvényhozás. Azt már tudni, hogy 309 forintos euró árfolyamon váltódnak át a hitelek. Az viszont még most sem tiszta, hogy a polgárok számára kicsit vagy nagyon lesz önkéntes forintosítani devizahitelüket. Olvasni olyat, hogy mindenkinek a szabad akaratára van bízva a dolog, de Kovács kommunikációs államtitkár délután azt fejtegette híradós tejtestvérünknek, hogy szinte kötelező lesz a váltás, mert a renitens adós bukja a többi állami devizamankót is. Most akkor mi van?
Amúgy az ellenzéki pártok üdvözlik a forintosítás, a módján viszont szomorkodnak. Az LMP jobb szeretné, ha a négy évvel ezelőtti 265 forintos árfolyamon történne a tranzakció, a bal szintén, a Jobbik pedig minden egyes adós esetében a saját szerződéskötésének idején érvényes árfolyamot használná. Abban sincs egyetértés, ki viselje a terhet: a radikálisok a bankok nyakába varrnák a mínuszt, a többiek inkább az államot terhelnék.
Kakas a szélben
Geg kategóriában – nem először – ma is Novák Előd volt a legambiciózusabb aspiráns. A nem az empátiájáról híres jobbikos képviselő Szijjártó Péter ütőerét nyiszálta a külügyminiszter százhetvenvalahánymilliós házvásárlásán rugózva. Szijjártót láthatóan megviselte a fumigálás, de azért hozta az ismert kötelezőt, miszerint ő sosem titkolta, hogy jómódú szülők gyermeke. A legviccesebb az volt, amikor – reagálva Novák nagyvonalú numerikus szóhasználatára – így szólt: „Nincs nekem kétszázmilliós házam.” Csórikám.
