Közölte: a kormány érdeke, hogy a magyar sajtó jól működjön, és a fennálló kétségbeejtő állapot nem a mostani kormány felelőssége. Aki mást mond, az megtévesztően nyilatkozik – mondta. L. Simon László szerint a rossz viszonyokat az okozza, hogy a szereplők nem készültek fel az “új világra”.
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége által rendezett Kívánjuk a sajtó szabadságát! című médiakonferencián az államtitkár példaként közölte, hogy az internet előretörésére a napilapok nem tudtak megfelelően reagálni.
“Nemzeti protekcianizmust” hiányol
L. Simon László előadásában úgy vélte, a hirdetési bevétel nem a reklámadó bevezetése miatt csökkent, mert ez a csökkenés már évek óta tapasztalható. Mint mondta, az, hogy a külföldi tulajdonban lévő médiumok a hirdetési pénzüket kiviszik a piacról, abból az államnak áfakiesése és társaságiadó-hiánya keletkezik, mert nem Magyarországon bejegyzett társaságokról van szó. A problémával kapcsolatban az államtitkár egyfajta “nemzeti protekcianizmust” hiányolt a magyar sajtóból.
A reklámadóval kapcsolatban annyit mondott, hogy valamiféle korrekcióra szükség lesz a törvényben, mert arra a problémára megoldást kell találni, hogy a Magyarországon adózó nyereséges vállalkozások hátrányosabb helyzetben vannak a külföldön bejegyzett cégekkel szemben.
Igaztalan hírek kritika nélkül
Általánosságban az államtitkár úgy vélte, a magyar sajtó jelenlegi állapota több problémára vezethető vissza, ilyen például, hogy a legjobb újságírók eltűntek a szakmából, az igaztalan híreket, állításokat kritika nélkül veszi át egyik sajtótermék a másiktól, valamint az, hogy eltűnőben van a külpolitikai újságírás.
L. Simon László megoldásként említette, hogy a kiadóknak meg kell teremteni a minőségi újságírás alapjait, újra kell gondolni az újságíróképzést.
Internetadó: várják a piaci rekaciókat
Az internetadó ellen szervezett tüntetésekkel kapcsolatban kérdésre elmondta, ha több tízezer ember tüntet valami ellen, azzal a kormánynak foglalkoznia kell, de hogy milyen válaszok születnek, azt nem egy konferencián kell megvitatni. Úgy vélte azonban, ez a vita másról szól, mint az eredeti beterjesztés szándéka volt, amiben van felelőssége a kormányzatnak is.
A jogalkotói szándék egyértelműen ez volt, hogy az embereknek ne kelljen többet fizetnie a szolgáltatásért. Meg kell várni a piaci reakciókat – mondta L. Simon László.
Éles váltás: “maffiaállami módszerek” és a Habony-Lázár centrum
A konferencián Vásárhelyi Mária médiaszociológus felidézte az elmúlt évek kormányzati médiapolitikáját. Előadásában azt vázolta, hogy a médiában kialakult tulajdonosi viszonyok kibogozhatatlanul összefonódnak a politikával, amikor a hatalommal szorosan összefonódó oligarchák kezében összpontosul a médiatulajdon döntő része.
A média több mint 90 százaléka a kormánypárthoz köthető tulajdonosok kezében van, a független orgánumok száma napról napra fogyatkozik – mondta.
Mint mondta, azokat a médiumokat, amelyek nem hódoltak be a hatalomnak, “maffiaállami” módszerekkel, a legváltozatosabb eszközökkel próbálja megfélemlíteni az állam. Szerinte a rádiós piacon mára egyértelmű monopolhelyzetbe kerültek a kormányhoz közeli politikai és üzleti körök, de a napilapok területén is ez a helyzet, a hirdetők elhagyták ezeket a piacokat.
A piac centralizációjának fejleménye a Nemzeti Kommunikációs Ügynökség megalakulása, amelynek segítségével egyetlen kézbe és teljes állami kontroll alá kerülnek az állami intézmények hirdetései és szponzorációi. Az ügynökség vezetője egyértelműen a párton belüli “új erőközpont”, a Habony-Lázár centrum embere – jelentette ki Vásárhelyi Márta.
Szakadék nyílt a reklámadóval
Mong Attila, az Átlátszó (atlatszo.hu) főszerkesztője előadásában azt mondta, a non-profit alapokon működő oknyomozó online felületek azért válnak elsődleges célponttá, mert sem a gazdasági, sem a politikai befolyásra nem reagálnak. Mint mondta, a megoldás az lenne, ha ezeket a civil kezdeményezéseket az előfizetők “mikroadományokkal” támogatnák. Ez az egyetlen esély, hogy a közönség a kezébe veszi a szerkesztőségek finanszírozását – mondta.
Szabó György médiamenedzser arról beszélt, hogy a rendszerváltás második húsz évében a magyar politikai és üzleti média és kulturális elit leszerepelt. A világtrend, hogy gyengül a média szerepe gazdasági szempontból – mondta, hozzátéve, hogy a válság hatására csökkentek a gazdasági szereplők marketingköltségei. Úgy vélte, az új adók, a reklám- és az internetadó leginkább azokat a cégeket sújtja, amelyek egyre modernebb hírközlési és információtovábbítási eszközöket használnak.
Urbán Zsolt, a Magyar Reklámszövetség elnöke azt mondta, a reklám a gazdaság hajtómotorja, minden 10 reklámra költött forint 47 forinttal járul hozzá a GDP-hez. Úgy vélte, a reklámadó inverz hatást váltott ki a piacon, míg a cél a közteherviselésben való hozzájárulás volt, addig az eredmény piacrontó lett, egyes szereplők között aránytalanságot hozott, csökkent a reklámköltés, és károsan befolyásolta a tartalomszolgáltatást, továbbá szakadékot nyitott a kommunikációs iparág és a kormányzat között.
