Idén Kőszeg Ferenc nyerte el az egyik legrangosabb német magándíjat, az úgynevezett „Értelem prizmáját”, amihez Orbán Viktor gratulált, a civil jogvédő reagált, majd jött a kormányfői viszonválasz. A levélváltásnak vajszínű árnyalatot az ad, hogy az idén 25 éves Magyar Helsinki Bizottság tiszteletbeli elnöke korábban a Demokratikus Ellenzék meghatározó alakjaként alapítója volt az illegális Beszélőnek, a Szegényeket Támogató Alapnak. Az SZDSZ delegáltjaként részt vett a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon, majd 1998-ig a párt országgyűlési képviselőjeként politizált.
És akkor a levelek.
„Tisztelt Kőszeg Ferenc!
Örömmel olvastam az újságban, hogy munkásságod elismeréseképpen Neked ítélték a kasseli polgárok díját, az Értelem prizmáját.
A hivatalos indoklás szerint a díj alapítói azt kívánják tudatosítani, hogy értelemmel, józansággal és toleranciával az embereket elválasztó korlátok legyőzhetők. Magam is úgy gondolom – elsősorban régi személyes emlékeim alapján –, hogy ebben az évben a díj méltó helyre került.
Kérlek, engedd meg, hogy az elismeréshez gratuláljak, munkádhoz sok erőt, jó egészséget kívánjak.
Budapest, 2014. október 1.
Tisztelettel:
Orbán Viktor
Kőszeg megköszönte, de
Tisztelt Miniszterelnök úr, kedves Viktor!
Meglepődve és örömmel vettem kézhez leveledet, benne elismerő szavaiddal abból az alkalomból, hogy megkaptam a kasseli polgárok az Értelem prizmája elnevezésű díját. Túl az elismerésen, amely a politikai ellenfél oldaláról és ilyen magas helyről váratlanul ért, külön örömet okozott a tegezés, amely azt jelezte számomra, hogy Benned is pozitív emlékként él az a korszak, amikor a demokratikus ellenzék mozgalmának résztvevőiként egy csoportba tartoztunk, és amikor a hajdani Fidesz és a hajdani SZDSZ még szövetségesének tekintette a másik pártot. És jólesett az is, hogy a díj indoklásából a józanságot és a toleranciát emelted ki. Valóban, még aktív politikusként is arra törekedtem, hogy elkerüljem az acsarkodó hangot, és megpróbáljam megérteni az ellenfél szempontjait is. Ha ez olykor nem sikerült, azt mindig megbántam.
Ezzel a köszönetnyilvánítással akár le is zárhatnám a levelem. De ha itt fejezném be, nem lennék őszinte. A kasseli polgárok társaságának vezetése, amely a díj odaítéléséről határoz, már egy évvel ezelőtt eldöntötte, hogy a díjat 2014-ben egy magyar ellenzéki személynek adja – ehhez képest az én személyem kiválasztása, megítélésem szerint, esetleges volt. Az alapvető döntést azonban aligha lehet másként értelmezni, mint a magyar kormány politikájának bírálataként. Közismert, hogy a német közvélemény és a német sajtó jelentős része negatívan ítéli meg a Magyarországon zajló eseményeket. S ez nemcsak a balliberálisnak minősített orgánumokat jelenti. A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung szeptember 23-án éppen a konzervatív értékek védelmében, a lejáratásuk ellen emelve szót, bírálta élesen a magyar kormány politikáját.
A díjat megköszönő beszédemben elsősorban az 1989-90-et megelőző időszakról beszéltem, az úgynevezett szocialista országokban egyre erősödő civil mozgalmakról, amelyeknek a szerepét a szovjet rendszer összeomlásában mindenütt alábecsülik. Ebben az összefüggésben természetesen beszélnem kellett a magyarországi civil szervezeteket, köztük a Magyar Helsinki Bizottságot ért támadásokról, amelyek világszerte rosszallást váltottak ki.
A beszédem hamarosan meg fog jelenni, semmi értelme, hogy itt ismertessem. De jelezni akarom, hogy a díj nem csupán a józanság és a tolerancia értékeit ismerte el, de a civil kiállást is az emberi jogok, az alapvető szabadságjogok mellett. Azok mellett az értékek mellett, amelyeket a Magyar Helsinki Bizottság és a bizottság alapítójaként magam is a legfontosabbaknak tartunk, és amelyeket az „illiberális” politika ismét veszélyeztet.
Budapest, 2014. október 9.
Köszönettel és tisztelettel:
Kőszeg Ferenc
Orbán: a Jóisten mindenre képes
Kedves Ferenc!
Sosem kedveltem azokat, akik napi célszerűség okán és szükség szerinti gyakorisággal újraírják saját élettörténetüket. Ez nemcsak hajlékony jellemre és rossz ízlésre vall, de személyiségzavarhoz is vezet. Ezért természetes számomra, hogy életem szép és fontos időszakának tartsam azokat az éveket, amelyeket a mértékadó magyar liberálisok (igaz, balra hajló) személyiségek társaságában töltöttem. Sőt, a politikai harc, küzdelem, az elvek, értékek, gyakorlat és célszerűség összeegyeztetésének nehéz tudományából is tanulhattam valamit, és itt külön meg kell említenem a közülünk már eltávozott Lambsdorff grófot is.
Summa summárum gratuláló levelem sem személyes természetét, sem tartalmát nem befolyásolta az a körülmény, ahogy írod: „aligha lehet másként értelmezni, mint a magyar kormány politikájának bírálataként.” Ez a bírálat számomra nem Magyarországról szól, csupán arra tényre világít rá, milyen könnyen párosul még Kasselban is a bírálat tárgyának csekély ismerete és a magabiztos állásfoglalás.
De hát ez sem Magyarország problémája, sokkal inkább az európai politika megbillenésének sajátos lenyomata. Ez persze nem ok arra, hogy a kasseli polgárokkal szemben ellenérzéseket tápláljunk. Bizonyára derék német polgárok ők, akiket a jó szándék vezetett. S az a körülmény, hogy Te méltán kaptad ezt az elismerést, arra emlékeztet engem, hogy a Jóisten a helyes célok érdekében minden eszközt képes felhasználni.
Az Értelem prizmája díjazottjai
Az első kasseli díjazott a német újraegyesítésben kulcsszerepet játszó Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter volt. Később is több politikust tüntettek ki, köztük Klaus von Dohnanyi hamburgi polgármestert, Carl Friedrich von Weizsäcker német államfőt vagy Joachim Gauckot, aki jelenleg tölti be a pozíciót. Világhírű művészek is megkapták az elismerést: a hegedűművész Yehudi Menuhin, a képzőművész bolgár Christo, a kínai Ai Weiwei, valamint a cseh-osztrák író, Pavel Kohout. Tavaly a társadalomtudós Jürgen Habermas volt az ünnepelt. Kivételes esetben szervezeteket is díjaztak, így a ZDF szerkesztőségét és az orosz Memoriált. Magyar állampolgárok közül Kőszeg Ferenc előtt eddig csak Horn Gyula miniszterelnök vehette át az elismerést 1995-ben.
