Az ünnepségek, történelmi megemlékezések értelme, hogy a magyarság erőt merítsen ősei példájából, és levonja a tanulságokat – mondta a Békés megyei Újkígyóson Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, miután felavatta az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére emelt új szobrot kedden. Kiemelte: egy létszámában kis nép akkor maradhat fenn, ha minden egyes tagjában benne él az egész magyar történelem és kultúra.
Leszögezte: nincs még egy olyan nép, amelyik arányát tekintve annyi Nobel-díjast adott volna a világnak, mint a magyar, és nincs még egy olyan “család” a történelemben, amelyik annyi szentet adott volna a katolikus egyháznak, mint az Árpád-ház.
1848-49, 1956, 2014…
A feladat és a kihívás azonos volt az államalapításkor, 1848-49-ben és 1956-ban – mondta Semjén Zsolt. Szent Istvánnak a kereszténység felvétele és a szuverén magyar állam megteremtése volt a feladata. 1848-49-ben a polgári átalakulást és a nemzeti függetlenség kivívását tűzték zászlajukra a forradalmárok és szabadságharcosok, 1956-ban pedig a kommunista rendszer helyett a jogállamiság megteremtése, a szovjet uralom helyett a függetlenség kivívása volt a fő cél – sorolta a történelmi példákat a politikus.
“Most is hasonló feladat előtt állunk” – mondta. Kifejtette: most az a cél, hogy a magyar nemzet fennmaradjon és az emberek életminősége javuljon; előbbit szolgálja a nemzet egységesítése az állampolgárság kiterjesztésével. “Magyarnak lenni küldetés, hogy megmaradjunk” – hangoztatta Semjén Zsolt, hozzátéve: “ha mi eltűnünk, az egyetemes emberiség lesz pótolhatatlanul szegényebb”.
A miniszterelnök-helyettes szerint ahhoz, hogy magyarságunkban megerősödjünk, “fontos a büszkeség, amit történelmünk nagyjaitól vehetünk és tanulhatunk, és fontos a történelmünkben lévő tanulságok levonása, hogy mi az, ami a megmaradásunkhoz kell”.
