Schmidt Mária szerint Lázár János nem érti saját politikai közösségét, ha a Zoltai Gusztáv alkalmazásával kapcsolatos kritikákat érdektelennek tartja. „Lázár nem érti, hogy ezúttal az identitásunkról van szó. Nem a hatalmi praktikák, a háttérben megkötött biztonságos alkuk világáról, hanem elvekről, a hitről, mindarról, amire egész életünket és benne politikai közösségünket építjük. (…) Ha a politika a mindent átható cinizmusra és az elvtelenségre látszik lecsupaszodni, akkor megkezdődik a visszaszámlálás.” Szerinte immár nem kell meglepődni majd azon sem, ha a miniszter „maholnap azt a Gyurcsány Ferencet ülteti majd ki maga mellé kormánytanácsadóként, akinek őszödi beszédére néhány hete pozitív példaként hivatkozott”.
A történész bírálja a Sorsok Háza Holokauszt Oktatási Központot bírálókat. Persze Lázárt is, aki megígérte, hogy a kiállítást »csak konszenzusos megoldással« fogják megnyitni, tehát csak akkor, ha a hazai és a nemzetközi zsidó szervezetek és legújabban a magyar holokauszttúlélők, valamint »a tragédiát elszenvedők« vállalni tudják, illetve egyetértenek a »szakmaiságával«. Természetes, hogy a Mazsihisz elnöke ezt úgy értelmezi, vétójogot kaptak a minisztertől a projekt felett. Ugyanez Schmidt Mária olvasatában viszont azt jelenti, hogy „egy mintegy kétezer embert képviselő vallásos szervezet: a hitközség fogja cenzúrázni a magyar kormány egyik fontos nagyberuházásának tartalmát”.
A történész azt írja, pontosan tudta, milyen támadásoknak teszi ki magát, amikor a Sorsok Háza létrehozására vállalkozott. Meggyőződése ugyanakkor, hogy Magyarországnak szüksége van arra, hogy „a fiatal generációk megtanulják: az egymás iránt érzett szolidaritás megőrzése az egyik legfontosabb közös értékünk, aminek feladása hatalmas veszteséget okozott a múltban és okozna újra nemzetünknek. (…) Ez nemzeti közösségünk ügye, amit sem partikuláris, sem idegen érdekek nem befolyásolhatnak. Még akkor sem, ha ezt Lázár miniszter úr másképp gondolja”, és esetleg enged a külföldi nyomásnak.
Azokból jutott neki is. „Az Egyesült Államok ügyvivője, André Goodfriend úr már 2013 karácsonya előtt elkérte tőlem, persze »barátilag« azok nevét, akik a Sorsok Háza-projektben dolgoznak. Majd két héttel később szintén barátilag közölte velem, hogy nem mindenkinek a közreműködésével ért egyet. »Nem tudtam, hogy önnek egyet kell értenie« – válaszoltam, ugyancsak barátilag.” Schmidt Mária azt is felidézi, miként biztosította Anglia nagykövete arról, hogy „őfelsége kormányát nagyon érdekli a magyar holokauszt. Ami szép tőle, különösen annak fényében, hogy mialatt az európai, illetve a magyar zsidóság elpusztítása folyamatban volt, elődeit különösebben nem foglalkoztatta az ügy” – írta a Terror Háza főigazgatója.
További részletek a legfrissebb Heti Válaszban.
