Ideges taxisok, furgonosok, tanácstalan autósok és biciklisek az enyhe ijedelemtől a rettegésig terjedő lelkiállapotban – nagyjából így írható le, ami a Nagykorúton történik nap mint nap. Ha el is férnek a kerékpárok a parkoló és a haladó autók között (elférnek egyébként, amíg arra nem jön egy furgon), akkor is nagyon kell figyelni, nem száll vagy lép-e ki valaki, ilyenkor választhatnak, hogy ők gázolnak vagy magukat gázoltatják el. “Járdázni” nem szabad, meg bunkóság is, az úton pedig lehet, hogy megússzák a balesetet, de a ledudálást, beszólogatást biztosan nem; ha más nem (bocsánat az előítéletért), egy taxis biztosan akad, aki lila fejjel háborog, hogy mit tekerésznek ezek az ő útján. Erre aztán egy csomó biciklis úgy reagál, hogy csak azért is szlalomozik merészen és átteker a piroson pofátlanul. Vagy pont, hogy ők kezdték, de ez most mindegy is. A Körúton tekerni szívás, a profik el is kerülik.
Budapest vezetése szereti magát a biciklisbarát város megteremtőjeként aposztorfálni (és hirdetni – akik életmódszerűen tekernek, azok általában szavazni is elmennek), de a Körúttal eddig még semmi sem történt. Pedig ez az az út, amin a leggyorsabban nő a kerékpáros forgalom – állítják a Critical Mass egykori szervezői -, most pedig a Bubi bringakölcsönzőnek hála újrabb robbanás elé nézünk. A Bubi ráadásul széles, lassú és nehézkes, aligha lehet vele végigtekerni itt úgy, hogy nem hagyunk magunk után letört tükröket, és akkor még meg is úsztuk az igazán nagy bajt.
A körúttal tehát valamit kezdeni kell, ezt demonstrálandó a criticalosok összecsődítettek több száz biciklist hétfő este, hogy rendőri felvezetéssel, mindkét sávban végigtekerjenek a Jászai Mari tértől a Nyugatin, Blahán, Corvinon át a Petőfi híd budai hídfőjéig, ezzel tehát megbénítva az esti forgalmat. Az első kurvaanyázásig a Nyugatiig kellett tekerni, onnan viszont folyamatos volt a járókelők és az autósok beszólogatása. A szokásos klisék durrantak, menjünk a fenébe, haljunk meg; a legcukibb egy a járda szélén ököllel hadonászó bácsi volt, aki, mikor megtudta, miről szól a felvonulás, azt ordibálta, hogy “nem úgy van az, hogy csak úgy kitalálunk valamit és meg is csináljuk”!
Egyébként tényleg nem úgy van, a demonstráció célja ugyanis lehet, hogy egyértelmű (legyen biciklizhető a Körút), de hogy ezt hogy képzelik, azt a szervezők sem tudták, vagy nem akarták elárulni. Felfestenének egy csíkot a járdára? Elvesszük az egyik sávot az autósok elől? Egyelőre úgy vannak vele, hogy – mint azt a sajtónak elmondták – szülessen meg egy stratégiai döntés, induljon be párbeszéd, nekik is lesznek majd ötleteik, aztán csak kialakul.
Bicikliemelés mindenesetre volt, egy fiú még egy Bubit is felemelt, “az én túrabiciklim tizennyolc kiló, na, ez nehezebb, de tekerni nem rossz vele”, mondta. Reggae-zenét ezúttal nem hallottam. Semmi sem a régi.
