Mint írják, a fal leomlásához Magyarország elképesztő segítséget nyújtott, befogadott sok ezer NDK-s menekültet, a soproni páneurópai piknik keretében pedig először nyitottak meg nyugati határt. A magyar kormány rendkívül bátor döntésének köszönhetően végül lehetőség nyílt arra, hogy az NDK-s polgárok kiutazhassanak Ausztriába.
A plakátkampányt azért indították, hogy az akkor még nem élt generációk is tudják, hogy Németország mennyire hálás ezért a lépésért.
Budapest mellett Szombathelyen, Sopronban, Kecskeméten, Mosonszolnokon, Hatvanban és Miskolcon lesz látható ugyanaz a Danke Ungarn! (Köszönjük, Magyarország!) feliratú plakát, mely egy kelet-német család 25 évvel ezelőtti határátlépését ábrázolja.
Fotó: Facebook / Sopron Önkormányzata
Ez történt 25 éve
A közép- és kelet-európai történelmi változásokat jelezte 1989. május 2-án a magyar-osztrák határon a műszaki határzár bontásának megkezdése. Június 27-én Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter átvágta a drótakadályokat, megszüntetve ezáltal a negyvenéves európai megosztottságot, amelynek szimbólumává is vált a Churchill által elnevezett vasfüggöny.
A berlini kormány a magyarországi, valamint cseh és lengyel utazásokat bizonyos korlátozásokkal, de engedélyezte. Az NSZK budapesti, varsói, prágai nagykövetségén több tízezer keletnémet kért menedékjogot, mivel nem akartak visszatérni az NDK-ba. A Magyar Demokrata Fórum és az osztrák Páneurópa-mozgalom augusztus 19-én a Fertő tó mellett pikniket rendezett, és az ideiglenes határnyitást kihasználva több száz NDK-állampolgár jutott át Ausztriába. A rendezvényt követő napokban folytatódott az átszivárgás a határon, de mindez nem oldhatta meg a Magyarországon tartózkodó és nyugatra távozni szándékozó sok ezer keletnémet állampolgár ügyét.
Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula külügyminiszter az NSZK-ban, a Bonn melletti Gymnich kastélyban tárgyalt Helmut Kohl német kancellárral és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszterrel. Próbáltak Berlinben is tárgyalni a kialakult helyzetről, de az NDK illetékeseivel folytatott megbeszélések nem jártak eredménnyel. A magyar kormány ezután úgy döntött, hogy ideiglenes jelleggel felfüggeszti az 1969-ben kötött magyar-keletnémet megállapodás vonatkozó pontjainak hatályát, és az NDK polgárait minden olyan államba kiengedik, amely engedélyezi be- vagy átutazásukat.
Szeptember 1-jén Horn Gyula Berlinben a keletnémet párt- és állami vezetőkkel is tudatta a döntést, de még konkrétumok közlése nélkül. Végül szeptember 8-án jelentették be hivatalosan a határnyitásról szóló döntést – vagyis akkor adták át az erről szóló jegyzéket a keletnémet nagykövetnek. Ugyanezen a napon az NSZK és a Szovjetunió budapesti nagykövetét is tájékoztatták a magyar döntésről.
A szeptember 11-én 0 órakor hatályba lépett döntést a nagyközönség szeptember 10-én tudta meg, este jelentette be Horn Gyula külügyminiszter a televízióban, és ezzel gyakorlatilag egy időben a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál segédkező, azóta elhunyt Csilla von Boeselager a zugligeti templom kertjében.
Ezt követően, szeptember 11-13. között sok ezer NDK-állampolgár távozott Ausztrián át az akkori NSZK-ba. Az NDK, Csehszlovákia és Románia élesen tiltakozott, a nyugati sajtó viszont a magyar döntést a keleti blokk kezdődő bomlásának jeleként értékelte és üdvözölte. November végéig több tízezer keletnémet hagyta el hazáját Magyarországon keresztül.
Az esemény nagyban hozzájárult a két német állam egyesítésének megkezdéséhez. Szeptember 30-án az NDK 6 ezer embert engedett át vasúton Nyugatra Prágából és Varsóból, majd tüntetések sora után, november 9-én megnyitotta határait Nyugat-Németország és Nyugat-Berlin felé. Ezen a napon leomlott a berlini fal, a következő hetekben, hónapokban sorra megbuktak a kelet-európai kommunista rendszerek.
