A művész nevét viselő nemrég alakult kamera klub, a múzeum és a város képviselői emlékeztek a 104 éve született Lucien Hervére, a művelődési központ oldalában álló emléktáblájánál.
Lucien Hervé Elkán László néven 1910. augusztus 7-én látta meg a napvilágot Hódmezővásárhelyen egy nagypolgári család harmadik gyermekeként. 1918-ban az Elkán család Budapestre költözik, ahol az édesapa halálát követően Elkán László lázadó ifjúvá válik. Az érettségi után egy évig Bécsben tanult rajzolni, majd bátyját követve 1929-ben emigrált Párizsba. Ettől kezdve élete kész regény.
A második világháború idején harcolt, túlélte a hadifogolytábort, menekült, szökött, bujkált. Az illegalitásban veszi fel az Hervé nevet, amelyen végül világhírűvé vált. 1938-ban, egy véletlennek köszönhetően kezdett el fényképezni. 1949-ben megismerkedik Le Corbusier-vel, akinek barátja és örökös „házi” fotográfusa lesz.
Népi építészetet és történelmi negyedeket fényképezett Spanyolországtól Indiáig, Mexikótól Sri Lankáig. Lencsevégre kapta az utca emberét, hétköznapi életét, zsánereket fogalmazott meg képi nyelven, portréin megragadta a hírességek jellemző karaktereit.
Nevét a világhírre szert tett magyar származású fotográfusok: Capa, Moholy-Nagy, Munkácsi, Kertész és Brassaï között tartják számon. Lucien Hervé és szintén fotós fia, a tragikusan fiatalon elhunyt Rodolf 15-15, Hódmezővásárhely városának adományozott fotográfiájából augusztus közepéig látható kiállítás Budapesten, a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában.
Csütörtökön dr. Kószó Péter alpolgármester emlékezett a művészre.