Filippov Gábor, a Magyar Progresszív Intézet elemzője szerint egy rendkívül karakteres és megosztó politikusról van szó, akit a személyiségjegyei különösen alkalmassá tesznek rá, hogy imádat és gyűlölet tárgya legyen. A jelenség pszichológiai háttere, hogy „energiatakarékosságból” sokan hajlamosak leegyszerűsíteni a világot Jó és Gonosz harcára. Rengeteg gondolkodás megspórolható ezzel, könnyebb eligazodni így a világban. Ahogyan a pozitív hősök iránti vágy kitermeli a drukkermentalitást és a sztárkultuszt, ugyanúgy hatalmas az igény egy „fekete bárány” iránt, akiben minden rossz egy személyben megragadható.
Fotó: Kummer János
Szektavezér, szómágus, erőművész
Kritikusai szerint Orbán Viktor sikeresen átültette pártjába az amerikai karizmatikus egyházak (rossz nyelvek szerint: biznisz-szekták) minden fontosabb jellemzőjét. A Fidesz ugyanúgy virtuális valóságot teremt, saját nyelvet és szimbólumokat használ, élményközösséget nyújt, a tagok felsőbbrendűségét hirdeti és gyűlölt ellenségképet jelöl ki. Ezen túl a „főpap”, Orbán Viktor beszédeinek stílusa, pátoszossága is jobban hasonlít egy vallási vezető igehirdetéseire, mint egy demokratikus politikus érvelő jellegű megszólalására.
Sokan felróják neki, hogy tudatosan megkerüli a racionális vita és a meggyőzés lépcsőfokait: az emberek értelme helyett az érzelmeket veszi célba. Soha nem érvel, mindig csak kinyilatkoztat. Szilágyi Anna nyelvész több helyen leírta, hogy Orbán Viktor nyelvhasználatában a fizikai erőt és a férfias hősiességet túlértékelő népi szemléletmód érhető tetten, szövegeiből a nyers erőkultusz és az értelmiség alig burkolt megvetése köszön vissza.
Fotó: Ancsin Gábor
Meddig jogos?
Mindezek a vélemények leíró jellegű, ésszerű felvetések, különösen, hogy a kormányzókkal szembeni elégedetlenség teljesen természetes állampolgári alapállásnak számít a demokráciákban. De vajon hol húzódik a határ az egészséges kritika és a fóbiás gyűlölet között? Filippov Gábor szerint ideális esetben elkülönül a kettő egymástól: ha a szakpolitikával, a demokrácia-felfogással vagy a szociális intézkedésekkel vagyunk elégedetlenek, akkor azt akár durva szavakkal is kifejezésre juttathatjuk, ez teljesen elfogadható. Sajnos azonban egy bizonyos kulturális szint alatt, vagy a politikától való távolság növekedésével végletesen leegyszerűsödik a diskurzus: itt már nem szokás GDP-vel meg államháztartási hiánnyal dobálózni, maradnak az olyan „érvek”, miszerint az egyik cigány, a másik pedig megölte a libás gazdákat.
Juhász Attila, a Political Capital elemzője úgy látja: mindazok, akik az első Orbán-kormány idején, 1998 és 2002 között túlzónak számító kritikát fogalmaztak meg a miniszterelnök autokratikus hatalomgyakorlásával szemben, utólag igazolva érezhetik magukat, Orbán Viktor beteljesítette a korabeli félelmek döntő részét. Az elemző szerint nehéz megmondani, hogy ezek a szándékok már akkoriban kódolva volt Orbán karakterében, vagy pedig egyfajta önbeteljesítő jóslatként maga a miniszterelnök is igazodott az őt ért vádakhoz.
Fotó: Vörös Szilárd
Hova tovább?
Felmerül a kérdés: mennyi kifutása lehet még a 25 éve folyamatosan az élvonalban tartózkodó Orbán Viktornak? Filippov Gábor szerint demokráciában nehéz olyan politikust találni, aki önerőből élete végéig a csúcson maradna. Ha nem diktatúráról beszélünk, akkor 12-16 év a maximum, amit egy adott vezető a hatalomban tölt, de ez is csak Helmut Kohl vagy Margaret Thatcher-kaliberű személyiségeknek sikerült.
Juhász Attila szerint eddig is jelentős kopáson ment keresztül Orbán Viktor imidzse, és a most kimozdíthatatlannak tűnő helyzete sem abból származik, hogy olyan óriási lenne a tábora a 8 millió választópolgárhoz képest, hiszen legutóbb 2,3 millióan szavaztak a Fideszre. Árulkodó, hogy Orbán szisztematikusan a saját érdekeire szab mindent, ami a demokratikus úton történő leváltását lehetővé tenné: választási rendszert, médiát, civil szervezeteket. A szakértő szerint a 4 éves kormányzása alatt 650 ezer választót elveszítő miniszterelnök is tisztában van vele, hogy ez a tendencia vélhetően folytatódni fog, ezért a közjogi és a politikai rendszer teljes átalakításával igyekszik meghosszabbítani az uralmát.
(Tegnapi cikkünkben a Gyurcsány-fóbia motivációit kerestük. Olvassa el azt is!)
