A jelentés négy kategóriába sorolta a tagállamokat: alacsony, közepes, magas és nagyon magas kockázatú országok. Utóbbi csoportba, azok a tagállamok kerültek, így Magyarország is, amelyekben a gyermekek 40-52%-a érintett szegénység és társadalmi kirekesztettség szempontjából.
| Kockázati kategória /szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel érintett gyermekek százaléka | Tagállamok |
| Nagyon magas kockázat (a gyermekek 40-52%-a érintett) | Lettország (40%), Magyarország (40,9%), Románia (52,2%), Bulgária (52,3%) |
| Magas kockázat (a gyermekek 31-35%-a érintett) | Anglia, Litvánia, Észtország, Horvátország, Olaszország, Írország, Görögország |
| Közepes kockázat (a gyermekek 22-30%-a érintett) | Észtország, Franciaország, Belgium, Luxemburg, Ciprus, Szlovákia, Lengyelország, Málta, Portugália |
| Alacsony kockázat (a gyermekek 15-21%-a érintett) |
Finnország, Dánia, Svédország, Ausztria, Csehország, Németország, Szlovénia, Hollandia |
A jelentés ajánlásokat fogalmaz meg minden kategóriában, és hangsúlyozza, hogy a problémák orvoslásához integrált és többdimenziós megoldások kellenek. Az alacsony kockázatú országok fele már eleve ilyen feltételrendszerrel rendelkezik, de Ausztria, Csehország, Németország, Hollandia is egy sor ajánlást kapott.
A nagyon magas kockázatú országok közül Magyarországot emeli ki a jelentés, mely szerint hazánk nagy figyelmet fordít a gyermekszegénység problémájára, de még mindig jelentős fejlesztésekre van szükség. A legmagasabb kockázatú országokban az érintettekkel folytatott párbeszéd alacsony szintjére hívják fel a figyelmet a szakértők. Magyarországgal kapcsolatban pozitívumként emeli ki az anyag, hogy a tényalapú döntéshozás jobban előtérbe került, a többi magas kockázatú országhoz képest.
Fontos célkitűzésként állapítja meg a dokumentum a szülők anyagi helyzetének (lakhatás, munkaerőpiac, támogatott utazás) a javítását, valamint a korai gyermekkor során elindított oktatási felzárkóztatási programok elősegítését.
A jelentés többek között Magyarországot is azon országok között említi, amelyek a szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel érintett gyermekekkel is foglalkoznak a 2014-es nemzeti reformprogramjaikban, azonban még mindig nem kellő hangsúllyal.
Ugyanakkor a jelentés azt is kiemeli, hogy: „Magyarország nagy figyelmet fordít a gyermekszegénység problémájára, hiszen már 2007-ben elfogadta a Parlament a „Legyen jobb a gyermekeknek” stratégiát, majd született egy komplex program is a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia, ami Roma Stratégia néven is ismert. A stratégia megfelel az EU elvárásoknak, noha számos fontos kérdésben ellentmondás van ez, és más, releváns stratégiák között. Más szavakkal, ellentmondás húzódik a különböző dokumentumokban rögzített kormányzati célok között. Egyes nagyléptékű közpolitikai döntések negatívan befolyásolhatják a társadalmi befogadást.
A Magyarországgal foglalkozó részekben az is szerepel, hogy a gyermekek jogai csak retorikai szinten vannak jelen, a tényleges döntéshozói folyamatokban más érdekek jutnak érvényre, és az érintetteket sem vonják be a párbeszédbe.
Az angol nyelvű, százoldalas jelentés innen tölthető le (pdf).
