Robbanásszerűen terjed a jobboldali populizmus
A tekintélyes konzervatív The Times is “Európa dühös peremvidéke” címmel közölt szerkesztőségi írást, amely megállapítja: az amerikai Tea Party-mozgalom kialakulása és az európai választások eredménye is jelzi, hogy a jobboldali populizmus jelensége számos fejlett gazdaságban robbanásszerűen terjed. Az erős gazdasági növekedés híján sokan egyszerűen megélhetési gondokkal küszködnek ezekben az országokban is, és ennek egyik kirívó kísérőjelensége a bevándorlókkal szembeni nagyvonalúság hiánya, de a jóléti kiadásokra és a külföldi segélyekre költött pénzek miatti düh is.
A politika baloldalán ugyanez a gazdagok büntető jellegű adóztatásának követelésében nyilvánul meg, akkor is, ha ebből nem származik költségvetési többletbevétel – áll a The Times szerkesztőségi kommentárjában, merlyet az MTI idéz.
A béke megvásárolható?
A lap szerint egyesek abban reménykedhetnek, hogy ez a hangulat majd elmúlik, ha a fejlett gazdaságokban megindul a kilábalás, és több pénz lesz a társadalmi béke “megvásárlására”. Mindazonáltal nem lehet számítani a gyors visszatérésre a régi idők politikai normalitásaihoz, mivel a takarékossági szigornak egészen addig folytatódnia kell, amíg nem sikerül az államadósság-folyamatokat ismét ellenőrzés alá vonni.
Európa vezetőinek meg kell érteniük azt is, hogy a földrész egészén tapasztalható nyugtalanság okai túlmutatnak a gazdasági problémákon: sok választót például az zavar, hogy a bevándorlók nem integrálódnak a társadalomba, mások attól félnek, hogy a hagyományos keresztény értékeket félresöpri a liberális világiasság. Ha e félelmek alaptalanok is, a “jómódú európai liberális többségnek” megfelelőbb módot kell találnia az együttélésére a perempártokkal, máskülönben ezek a pártok folytatják terjeszkedésüket – fogalmaz szerkesztőségi cikkében a The Times.
Válság és közös lázadás
A legnagyobb baloldali brit napilap, a The Guardian szerint az Európai Uniónak még soha nem kellett olyan legitimációs válsággal szembenéznie, mint amilyen most az európai parlamenti választások nyomán kialakult. Aberdeentől Athénig, Lisszabontól Lipcséig a 2014-es európai választások összehangolatlan, de közös lázadást jeleznek a tagállami kormányok, valamint az európai integrációs folyamatnak a válság utáni prioritásai ellen.
Az EU-ellenes erők továbbra is eltörpülnek az európai folyamatot támogató pártok mellett, de már nem annyira, mint a múltban, és az európai parlamenti választásokat morális értelemben nem lehet az EU-párti politika győzelmének tekinteni. Ha a rendszerellenes lázadás erői nem is kerültek többségbe, egyértelműen megváltoztatták Európa realitásait, és az európai vezető réteg reflexszerű válasza, amely szerint minden válságra “még több Európa” a megoldás, még soha sem került szembe ilyen mértékű kihívással. E lázadás figyelmen kívül hagyása öngyilkossággal érne fel – állapítja meg hétfői elemzésében a The Guardian.
A liberális The Independent szerint az, hogy az előretörő pártok politikai színképe a populistától az újnáciig terjed, azt mutatja, hogy az európai választók egyenesen a politikai peremvidék felé fordultak.
