A legbefolyásosabb, leggazdagabb társadalmi rétegben bekövetkezett változás hátterében nem a gazdasági teljesítmény játszotta a főszerepet, hanem a viszony a politikához való viszony játszotta a főszerepet. Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos tanácsadója szerint a korábbi kutatások általános jellemzője volt, hogy a kulturális, politikai, gazdasági elitbe a rendszerváltástól 2010-ig nehéz volt bekerülni, a csoportok egyre zártabbá váltak, talán a gazdasági elit maradt a leginkább nyitott.
A 2010 utáni időszakot a kutatók csak közvetett módokon tudták elemezni. Figyelemmel kísérték annak a 2-3 ezer vállalkozónak, cégtulajdonosnak, menedzsernek a „mozgását”, akiket korábbi kutatásuknál a legbefolyásosabb gazdasági szereplőként határoztak meg. Adalékkal szolgáltak az elemzéshez az időközben megjelent magyar milliárdos-listák is – mondta Kovách Imre.
Az már 2009-ben is látszott, hogy a gazdasági elit, amely korábban többnyire a szocialista-liberális gazdasági megoldásokkal, nem utolsósorban pártokkal szimpatizált, erőteljesen elmozdult a konzervativizmus felé. Kovách Imre szerint ebben nem az játszotta a főszerepet, hogy a gazdaság szereplői „igazodtak” a politikai fordulathoz, az ok inkább az lehetett, hogy a pénzügyi-gazdasági világválságra – amit egyébként a liberális piacgazdaság termelt ki – a baloldal nem tudott megfelelő válaszokat adni, a gazdasági elit pedig úgy érezte, vagyoni helyzete megőrzéséhez egyfajta politikai-gazdasági rendre van szükség.
2010 után a kutatók szerint a gazdasági elit egyharmada cserélődött le. Az addig egyre zártabb felsőosztályba újra be lehetett kerülni, csak éppen ez nem pusztán az adott szereplő teljesítményével, hanem az új politikai vezetéshez való viszonyával állt összefüggésben. Egyes politikai döntések néhány szereplőt elsüllyesztettek, másokat helyzetbe hoztak. Mind több gazdasági szereplő sorolt be a kormány mögé, és jelent meg a politikai térben, még ha ezt nem is mindenki vállalta nyilvánosan – tette hozzá Kovách Imre.
A kutató szerint a folyamat hasonlít a rendszerváltás utáni, „eredeti tőkefelhalmozásnak” mondott időszakhoz, már csak azért is, mert az akkori, vagy onnan eredeztethető „sikertörténetekhez” is elengedhetetlenek voltak a politikai kapcsolatok és a megfelelő politikai döntések. A jelenség megítélésével a kutatók nem foglalkoznak, ők csak a tényeket állapítják meg. Hogy ez pozitív, vagy negatív jelenség-e azt csak a gazdaság teljesítményével lehet majd mérni.
Mivel a gazdaság finanszírozásában a legnagyobb szeletet a politika által szétosztott uniós források jelentik, nem igazán várható el, hogy a gazdasági szereplők ne akarjanak „közel kerülni” a politikához, döntési fórumokhoz. Ez már demokráciaelméleti problémákat is felvet, hiszen a választók kevésbé tudják ellenőrizni, milyen szempontok alapján osztják el azokat a forrásokat, amelyek az ország felzárkózását, így saját életminőségük javulását lennének hivatottak segíteni. Kovách Imre szerint ez legalább olyan fontos kérdés, mint a választási rendszer kialakítása.
A kutató szerint a környező országok milliárdosai nemcsak azért gazdagabbak, mint a magyarok, mert a magyar és az adott országok gazdasága között méretbeli különbségek vannak, hanem azért is mert a privatizáció nálunk jóval szabályozottabb volt. Vagyis a kutatók szerint – még ha a közvélemény ezt vélhetően messze nem is így gondolja – a „szabad rablás” időszaka a többi volt szocialista országban szabadabb volt, mint nálunk – mondta az atv.hu-nak Kovách Imre.
Kovách Imre szerkesztésében egyébként 2011-ben jelent meg egy tanulmánykötet a magyar elitről. A szerzők akkor több mint 3500 elithez tartozó személyt kérdeztek meg, hogy bemutassák a gazdasági, politikai és kulturális elitet, képet adva a társadalmi szerepvállalásukról is.
A Napi.hu A 100 leggazdagabb című kiadványában idén sem szerepel Simicska Lajos vagy Nyerges Zsolt. A szerkesztők szerint a „Közgép érdekköre” gyarapodott, de a cégcsoport átláthatatlan tulajdonosi szerkezete miatt nem tudták megbecsülni vagyonuk értékét. A lista ezen hiányosságát próbálja ellensúlyozni a Befolyás-barométer. A politikai elemzők rangsorolása alapján készített szubjektív lista első helyén Orbán Viktor áll, a második Csányi Sándor, a harmadik pedig Simicska Lajos.
