„Az ország jelentős része holokausztsérült” – így kezdődik Puzsér Róbert legfrissebb Facebook-bejegyzése, és még nem is ez a legerősebb mondat a posztban.
Azt írja: ha létezik nemzeti büszkeség és szolidaritás, akkor kell, hogy legyen nemzeti szégyen és bűntudat – szerinte erkölcsi minimum, hogy emlékezzünk arra, amikor az ország egy része (passzívan vagy aktívan) hozzájárult a gyilkos gépezet működéséhez.
Aztán viszont Puzsér rátér arra, hogy a holokausztsérült (és a trianonsérült) ember „a traumát nem feldolgozza, hanem fenntartja, továbbörökíti, sőt, elvárja”. Szerinte a holokausztsértült „érzelmi G-pontjának” ingerlése játékszer lett, méghozzá a hazai jobb- és baloldal játékszere: a kuruc.info, Bayer Zsolt és Orbán Viktor éppúgy kihasználja ezt, mint a balliberális elit, amely „pontosan ugyanezzel a perverz kegyetlenséggel provokál”.
Puzsér a fasisztázást szavazatokra váltókat pszichopata ápolónőhöz hasonlítja, aki „úgy tesz, mintha gyógyulni segítene, de amikor felrakja a kötést, gondosan savat csöpögtet a nyílt sebbe, és nyájas mosollyal azt hazudja, hogy nyugalom, ez csak orvosság”.
A teljes szöveg itt olvasható.
