Semjén Zsolt – ezúttal az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökeként – a szerdán megjelent hetilapnak adott interjúban elismerte, hogy a vadászatnak nem túl jó a megítélése, noha az szerinte már korántsem az elit kiváltsága. „Kétségtelen, hogy van egy ilyen vélelem a Kádár-kor tapasztalatai alapján, illetve korábban is az arisztokráciához kötődött a vadászat, de Magyarországon 60 ezer vadász van, és nagy részük nyilván nem ismert ember, ez tehát nem státuszfüggő.”
Semjén Zsolt ennek kapcsán érdekesnek nevezte, hogy 350 ezren horgásznak (egy éve a Horgászat Nagykövete díjat adományozta Áder Jánosnak a Magyar Országos Horgász Szövetség – a szerk.), a horgászattal szemben azonban nincsenek ellenérzések, „pedig a pontyot ugyanúgy kifogják egy szájába akasztott horoggal, és ugyanúgy a bográcsban végzi”. Az előítéleteket oldására hozták lére a hatvani Vadászati Múzeumot is.
Fotó: MTI/Komka Péter
További párhuzamot vonva emlékeztetett rá, hogy miként a Kádár-korban, a vadászat most is „a legfizetőképesebb embereket hozza ide, ráadásul arra a legkevésbé iparosodott területre, ahol a leginkább szükség van a munkahelyteremtésre. Ennek nemzetgazdasági jelentősége van, mert nemcsak arról van szó, hogy a német vagy spanyol vadász kifizet egy kapitális bikáért akár egymillió forintot, hanem emellett költ étteremben, szállodában”. „Lényegi különbség van a puskás ember és a vadász között”, nem véletlenül kezdeményezte, hogy a Büntető törvénykönyv immár három év börtönnel fenyegeti az orvvadászokat.
A szalonkatörténet – amikor tavaszi vadászhatóságukért lobbizott az ország fővadászaként – szerinte iskolapéldája a laikus közvélemény manipulálásának. Az ügyben a természetvédőkkel együtt fordulnak Brüsszelhez. Magyarországon az évszázados hagyományok alapján nem a nagyterítékű őszi vadászat kell, hanem a nehezebb, „vadásziasabb”, kisterítékű tavaszi. Azon csak hím madarak esnek, melyek nem vesznek részt az ivadékgondozásban, így ez nem érinti a szalonkaállományt. „Ha a szalonkák választhatnának, a magyar vadászokkal szavaznának a brüsszeli bürokratákkal szemben!”
Semjén Zsolt az interjúban arról is beszélt, hogy Magyarországon az egy főre jutó vadhúsfogyasztás évi két deka. Az EU-ban ez meghaladja az egy kilót. Koppenhágában felszolgálnak grönlandi pézsmatulokból készült ételt, a stockholmi piacon is árulnak rénszarvasragut, jávorszarvasroládot, de XIX. századi magyar szakácskönyveinkben is bőven voltak vadfogások. Mi az oka, hogy miközben Európa egyik leggazdagabb és legjobb minőségű vadállományával büszkélkedhetünk, alig kerül vadhús a magyar háztartások asztalára? – tette fel a kérdést. Semjén Zsolt szerint van olyan időszak, amikor nagyon sok vaddisznóhús halmozódik fel, ezért azt szeretné, hogy az állam ilyenkor vegye meg a lefagyasztott húst, és vonja be a közétkeztetésbe.
