Kedd este mutatatták be, a holokauszt emlékév programjaihoz kapcsolódva Spiró György Elsötétítés című darabját a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban. A két felvonásos drámát – a 2002-es ősbemutatóhoz hasonlóan – Marton László rendezésében, a főbb szerepekben Szervét Tibor, Söptei Andrea és Hirtling István vitte színpadra a vásárhelyi színházteremben.
Spiró története 1941 nyarán játszódik, azon a napon, amikor életbe léptették Magyarországon a házasságokat, egzisztenciákat, életeket kriminalizáló harmadik zsidótörvényt. Egy „vegyes házaspár” drámáján, egy keresztény asszony és egy zsidó férfi szerelmén keresztül mutatja be a törvény valódi pusztítását. A férj, hogy óvja családját, válni akar; egy megkérdőjelezhetetlen pedigréjű férfival házasítaná ki szeretett nejét, a nő azonban erről hallani sem akar. A férfi féltő szeretete és a nő rendíthetetlen szerelme birkózik egymással, egy ezt kikényszerítő sötét korban.
Forrás: Rózsavölgyi Szalon
Spiró hétköznapi érzelmeket, illetve az ezekből táplálkozó gondolatokat ütközteti egy nem hétköznapi történelmi háttér előtt. Nincs nagy ívű moralizálás. Nem jó és rossz kerül szembeállításra. Még csak nem is a bátor ellenállás és a csendes megalkuvás. Paradox ellentétek, látszólag feloldhatatlan egységet képező fogalmak feszülnek egymásnak, úgymint szerelem és szeretet, odaadás és gondoskodás, elfogadás és megértés. Olyan értékek ezek, melyek egy egészséges korban alapjai egy jó házasságnak, a pusztítás éveiben azonban megmérgezik azt.
Szervét Tibor és Söptei Andrea ezt a pusztulást egy végletekig lecsupaszított színpadi környezetben tárja elénk. Játékukkal, egy pillanatig sem hagyják elkalandozni a nézőt. Izgulunk, aggódunk, félünk, bárkivel értünk is egyet, és egyúttal töprengünk a mai helyzetünkön. Spiró tükörszilánkot mutat a nézőnek, melyben nem nagy társadalmi kontextusokat, pusztán saját lehetséges válaszainkat kell meglátnunk. Kényszerválaszokat vár, melyeket mások még valóban (számon)kérhetnek.
