A Tékozló Homár blogra érkezett egy levél, amelyből az derül ki, hogy a posta táviratküldő szolgáltatása nem mindig feltétlenül működik tökéletesen. Szilvia családjában haláleset történt, a temetésre nem tudott elmenni a nagyapa, aki dísztáviratot küldött a gyászoló családnak.
Nem volt olcsó a szolgáltatás: 3200 forintot kellett kifizetnie. A férfi bement a közeli postára, kiválasztotta a megfelelő díszlapot, és az ott ülő hölgynek tollba mondta a szöveget, majd kifizette az összeget.
Szilvia ezt írja: „A temetés végeztével édesanyám odament az elhunyt közvetlen családjához részvétet nyilvánítani, és mondta, hogy bár Papa nem tudott elmenni, küldött táviratot, reméli megkapták. Igen, persze, meg is mutatja. Erre előkerült az a kézzel közönséges írólapra firkantott (megjegyzem pocsék helyesírással, ami eleve nem jellemző Papára, nem mellesleg nem is az ő kézírásával) szöveg, mint 3200.- forintos „dísztávirat”, amiről képet mellékeltem. Anyukám köpni-nyelni nem tudott, de szerencsére minket és a Magyar Postát is ismeri annyira a rokonság, hogy tudják: nem a mi hibánkból lett ilyen proletár módon megoldva a részvétnyilvánítás.”
A levélíró szerint az eset kimeríti a kegyeletsértés fogalmát.
