Az Eszmélet folyóirat politikai helyzetelemzése szerint a rendszerváltás óta Magyarországon és a régióban elkerülhetetlen az új tekintélyuralmi rendszer kialakulása, itt az újkapitalizmus a nyugati demokratikus intézmény- és eszközrendszerrel nem stabilizálható. A tömeges elszegényedés, a munkabérek tartós leszorítása, a munkanélküliség magas szintű fenntartása, emberek milliónak feláldozása az új uralkodó osztályokért tekintélyuralmat követel meg. A magyar kapitalizmus második kiadásának történelmi gyökerei elválaszthatatlanok a Horthy-rendszer „hagyományaitól”. A mai Magyarország társadalmi szerkezete ugyanolyan „kasztos”, mint a Horthy-rendszeré.
Fortélyos félelem
Orbán Viktor és a Fidesz célja az új nemzeti burzsoázia, ez által egy stabil szavazóbázis létrehozása. Ez részben már sikerült, az adófizetők pénzéből feltőkésített új elit már fel is vásárolta az országot, függő helyzetbe hozta az intézményeket, a polgárokat. Közvetve vagy közvetlenül tömegek sorsa, egzisztenciája függ az új uraktól. „Az utolsó napszámos is arra gondol: most még kapja a napi ötszáz forintot az új földesúrtól, de mi lesz, ha változik a hatalom? Ő mit tehet azzal, hogy néhány oligarcha kezében van a birtok, néhány oligarcha kezében összpontosul az állami javak szétosztásának joga.” A választás eredménye tehát nem a kampányoktól, pártprogramoktól és vitáktól függött. Ezeknek szinte semmilyen befolyása nem volt, az eredmény az elmúlt négy év kormánypolitikájának következménye. Az Eszmélet elemzése szerint az emberek ugyan érzékelik, „milyen borzalmasan kormányzott a Fidesz, de egyfelől az említett függőség és az ezzel járó félelem, másrészt az ellenzék alternatíva nélkülisége, végül pedig az új választási rendszer nem hozhatott más eredményt”. Főleg a szegényebb régiókban a választójogukkal élők „egyértelműen elutasították a balliberális alternatívanélküliséget és inkább a Jobbik mellé álltak, ha már nem akartak a Fideszre szavazni”. A hagyományosan liberális, baloldali fővárosban jobb eredményt ért el az Összefogás, de a kudarc így is egyértelmű.
Az (ál)baloldal történelmi veresége
„Nyilvánvalóvá vált, hogy a neoliberális dogmatizmusba belesüllyedt (ál)baloldal történelmi méretű vereséget szenvedett, le is kell tűnniük a történelem színpadáról, mert minden baloldali politikát és értéket meggyaláztak. Tehetségtelen karrierizmusuk és korruptságuk mellett súlyosabb probléma volt, hogy teljesen belesimultak a rendszerbe, úgy politizáltak, mintha Magyarországon még demokrácia lett volna”. A Fidesz a liberalizmusra és a baloldalra immár másodszor mért megsemmisítő vereséget. „Újra kiderült, hogy a magyar nép nem kér a liberális és globális utópiákból, amely ellentmond egész kultúrájának”.
Az Eszmélet érthetőnek nevezi, hogy az emberek nagy tömegei az erő mögé álltak, noha sokan érzékelték a rendszer ellentmondásait, amit az elemzés szerint az alacsony részvétel igazol. „A balliberális ellenzék pedig a maga antikommunista és liberális retorikájával eltaszította magától az egyszerű baloldali érzelmű embereket.” Az Eszmélet súlyos tévedésnek nevezi, hogy a balliberális összefogás prominensei (Mesterházy Attila, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon) kudarcukat nem az átfogóbb tendenciák szempontjából nézik. Látni kell, hogy a népesség elszegényedett 40%-nak a jobboldal legalább identitást, nemzethez tartozást ad, amit az ellenzék demokráciát és jogállamot visszaállítani kívánó céljai nem ellensúlyozhattak.
Nem leváltható az új elit
Magyarországon a társadalmi egyenlőség és szolidaritás értékei azért tűntek el, mert a nemzeti-konzervatív és a liberális politikai erők 25 éven át, közösen és szisztematikusan perifériára szorították a baloldali, rendszerkritikus gondolkodást a szellemi életből. A magát balközépnek tekintő MSZP szociálliberálissá válásával megszűnt a harmadik pólus. „Haladunk a két világháború közötti Magyarország politikai tagoltságának új kiadása felé: a nemzeti és a polgári erők küzdelme mellett nincs valós baloldali ellensúly. Ezen domináns szellemi- és politikai tendenciákkal szemben a szociális kérdést kellene visszaszereznie és a népi Magyarországot reorganizálnia egy újjászerveződő, kapitalizmus-kritikus baloldalnak. Ehhez a társadalmi önvédelem kibontakoztatása és politikai akciók eszköztárára volna szükség, amelynek nem látszanak tudatos és szervezeti erői. Az uralkodó ideológiák és ideológiai államapparátusok – írott sajtó, egyház, iskolarendszer, média – más húrokat pengetnek. Így néz ki a rendszerváltás utáni félperifériás, oligarchikus kapitalizmusunk politikai rezsimje. A jelenlegi struktúrában nem lehet leváltani a kormányt és az új elitet” – olvasható a magát társadalomkritikai és kulturális folyóiratként meghatározó Eszmélet szerkesztőségének elemzése a korszerű, zöld, feminista és aktív új baloldalért dolgozó Dinamó Műhely blogján.
