“Lesütött szemmel telefonál, mereven a távolba nézve elszalad, felháborodik, hogy miért nem hagyják őt békén. Ezek a leggyakoribb reakciók, ha politikusokat kérdeznek újságírók kellemetlen témákban. Szélsőséges esetben még kioktatás is jut a kérdezőnek: Pintér Sándor udvariatlannak tartja a riportert, akinek kerek perec megmondta, hogy nem akar válaszolni, az mégis – szerinte – fiatal hölgyhöz nem méltó módon újra megkérdezi, hogy mit gondol a miniszter a forint gyengülésének okairól” – kezdi írását a TASZ szólásszabadság szakértője, aki bőven sorol még példát.
Ő szívesen képviselne olyan újságírókat, „akiket azért perelnek be politikusok, mert ilyen helyzetben rámutatnak arra, hogy ki is az érdemi munka nélkül, közpénzen hízó pióca”. A jogvédő emlékeztet, hogy a politikus csak azért lehet ott, ahol, mert a polgárok felhatalmazták erre. Éppen ezért minden hivatalban töltött percével, minden döntésével el kell számolnia választóival. Magyarországon mégsem fenyegeti népszerűség-csökkenés azt a politikust, aki nem tud kínos kérdésekre frappáns válaszokat adni, mert egy politikust nem valós teljesítménye alapján ítélnek meg, hanem annak függvényében, hogy melyik táborhoz tartozik.„Ha a mi kutyánk kölyke, mondhat bármit, szeretjük, ha a másik csapatban játszik, megint csak mindegy, mit mond, biztosan hazudik. Ebben a közegben nem éri meg kemény interjúkat készíteni az újságíróknak, és nem éri meg válaszolni a politikusoknak”. Az írás további részletei itt!
