A cigányok, a hajléktalanok, a mélyszegénységben élők, a közmunkások és a gyermekek, fiatalok helyzetét állítja középpontba az ombudsman parlamenti honlapon olvasható 2013. évi beszámolója.
A beszámoló nagyrészt a Szabó Máté hivatali ideje alatt végzett jogvédő tevékenységet mutatja be, de már utódja, a tavaly szeptemberben alapvető jogok biztosának megválasztott Székely László jegyzi.
100 falu már szegény-cigány gettó
A dokumentum megállapítja, hogy Magyarországon 2011-ben 3,05 millió ember élt szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben, ezen belül a roma népesség többsége, 500-600 ezer ember. A kilátástalan helyzetű rétegekben a társadalom egészéhez viszonyított számarányuknál nagyobb arányban vannak romák, integrációjuk helyenként szinte reménytelennek tűnik.
Száz olyan település van, amely végérvényesen szegény-cigány gettóvá vált, másik kétszáz településen megállíthatatlannak tűnik a folyamat, amely így összességében a magyarországi községek mintegy 10 százalékát sújtja.
Az ombudsman arra figyelmeztet, hogy a mélyszegénységben, kirekesztettségben élők önerejükből nem tudják megváltoztatni életkörülményeiket, ezért az államnak többletkötelezettségei vannak.
Általános tapasztalat, hogy a közfoglalkoztatás nem vezet vissza a “rendes” munka világába, az új generáció mobilizációs esélyeinek javítása nélkül pedig a szegénység bővített újratermelésére lehet számítani.
Egyes területeken a roma tanulók háromnegyede halmozottan hátrányos helyzetű. “A roma gyerekek 60 százaléka olyan osztályba jár, ahol gyakorlatilag emberfeletti erőfeszítést jelent az oktatásuk” – olvasható a beszámolóban, mely szerint egy-egy osztály tanulóinak több mint a fele még nyolcadikos korában sem tud megoldani elemi olvasási-szövegértési feladatokat.
A szegénység, a tömeges szegregáció, a tanárok kontraszelekciója miatt az érintettek “nem tudtak megbirkózni a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek koncentrálódásából adódó problémahalmazzal”.
Nehéz a tárgyalás közmunkásként
A roma nemzetiségi önkormányzati képviselők jelentős része személyes függésbe került a helyi települési önkormányzat vezetésétől. Nincs tárgyalási pozíciója annak, akinek közfoglalkoztatottként a polgármester a munkáltatója – olvasható.
A hazai nemzetiségek közül gyűlöletcselekmények szinte kizárólag a romákat sújtják. Az egyik ilyen a roma közösség megfélemlítését célzó jogosulatlan járőrözés, amely összekapcsolódik szélsőséges szervezetek rasszista, gyűlöletkeltő propagandájával. Emiatt azonban alig indulnak büntetőeljárások, miközben gyűlölet-bűncselekmény alapján Magyarországon kizárólag romákat ítéltek el a bírók.
Az ombudsman szerint a hajléktalanság gyors és egyszerű “felszámolása”, a “rendcsinálásra” vonatkozó állami törekvések megkérdőjelezik a jogállam működését, hiszen nem a probléma, hanem a “problémás személyek” ellen hirdetnek harcot. A hajléktalanok rendkívül kiszolgáltatottak, sorsukon szankciókkal nem lehet változtatni.
Szociális kérdésekre csak társadalmi szolidaritáson alapuló szociális válaszokat lehet adni. Ez a jogállami politikai közösség egyetemes kötelezettsége, a mindenkori kormány, valamint a települések vezetőinek a feladata” – áll a beszámolóban.
Bezárt fürdő, feltételhez kötött tűzifa
Budapest egyetlen, Gyáli úti fertőtlenítő fürdetőjének pénzhiány miatti bezárásával kapcsolatban a biztos megállapította, hogy az ellátás teljes megszüntetése elfogadhatatlan, hiszen a rászorulók száma egyre növekszik, a megelőzés pedig olcsóbb, mint a már kialakult problémák kezelése.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat újraindította az intézményt.
A mélyszegénységben élők százezreivel összefüggésben az ombudsman hangsúlyozta: emberi méltóságuk nem kérdőjelezhető meg, ahogyan az az “érpataki modellben” történt. Emlékeztetett arra, hogy a helyi hirdetmény szerint tűzifára csak az arra érdemes, példamutató életformát élő, Érpatak jó hírnevét ápoló családok számíthattak.
A biztos szerint elfogadhatatlan, hogy a polgármester jogi kontroll nélkül dönthet ilyen ügyekben, megkereséseire a polgármestertől nem kapott választ. Egy másik ügyben a közfoglalkoztatottaknak munkáltatójuk előírta, hogy a munkavégzésük során a ruhájukon megkülönböztető jelzést viseljenek, aminek az ombudsman szerint nincs alkotmányosan elfogadható indoka.
