„Szeretettel adom hírül, hogy orvosaim beleegyezésével folytathatom lelkipásztori munkámat. Ezért, ha a Jó Isten is úgy akarja, március 23-án a székesfehérvári Jézus Szíve plébánia vasárnap esti 6 órás szentmiséjén elkezdem nagybőjti szolgálatomat.” – tudatta honlapján néhány nappal ezelőtt Szabolcs atya. Az 1919-ben született atya nemcsak az Internetet használja nap, mint nap, hanem egy újabb könyvön is dolgozik.
Dr. Barlay Szabolcs 1919-ben született Kassán. Pappá 1944 májusában Mindszenty József szentelte Zircen. 1950-ig a ciszterci rend szerzetese volt, majd a szerzetesrendek felosztatás után az Esztergomi Főegyházmegye papja lett. Történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az ELTE címzetes professzora, a Professzorok Batthyány Körének tagja. „A hivatás egy olyan szent dolog, amelyet az ember élete végéig gyakorol. Ez nálam azért is érdekes, mert soha nem akartam pap lenni, nem is gondoltam rá. Gazdász szerettem volna lenni, ám 15 éves koromban Pécsen, a gimnáziumban megismertem egy paptanárt, aki nagy hatással volt ránk, diákokra. Innentől már nem volt kérdés, hogy mi lesz belőlem.” – mesélte.
Fotó:ÖKK
Az 1950-es és 60-as években, a kommunista diktatúra idején összesen 8 évet töltött börtönben. 1994-től él Székesfehérváron, 1996-tól lett a Székesfehérvári Egyházmegyében kisegítő lelkész a Szemináriumi és a Szent Imre templomban, illetve a Vasútvidéken. Bekapcsolódott a város és az egyházmegye számára kulcsfontosságú, Prohászka Ottokár életpályájával kapcsolatos kutatásokba, a naplók 1997. évi kiadásának I. kötetét ő gondozta, és magánkiadásban több más művet is megjelentetett. Emellett is sok feladatot vállalt elhivatottságból. Számos sorozatot tartott irodalmi témában, vagy éppen fiataloknak a keresztény házasságról.
Barlay Szabolcs azt is hozzátette, a hosszú élet titka nemcsak a genetikai adottság, hanem az agy állandó frissentartása is, bár a szellemi frissesség súlyos terhet ró az emberre. „Az öregségben talán az a legnehezebben feldolgozható, hogy egyre idősebben is mindent értek, tudok magamról és a külvilágról, vannak céljaim, ám a test már korlátok közé szorít. Sok tervem van még, többek között készülök a rubinmisére, hiszen ebben az évben lesz 70 éve, hogy pappá szenteltek. Most életem legnagyobb munkáján dolgozom, egy újabb könyv kiadását tervezem.” A katedrális Prohászka Ottokár életét dolgozza fel.
