„Talán megérdemlem” – fogalmazott az interjúban az írónő, akit nem lepett meg az indoklás sem, amely szerint „a magyar prózairodalom területén létrehozott kimagasló életművéért, valamint az urbánus irodalom nemzeti és keresztény ágának kiemelkedő képviseletéért” kapta a kitüntetést. Jókai Anna ugyan nem tartja számon, ki urbánus és ki nem, de szerinte is „kevés olyan író van Magyarországon, aki nem népi közegből érkezett, mégis össze tudja kapcsolni a nemzeti gondolkodást és a spirituális gondolkodást”. Prózaíróként ő ezt teszi.
Úgy látja: „Aki mögött nincs minőségi teljesítmény, az semmilyen díjat sem kap. De olyan kitüntetést senki nem tud felmutatni, amelynek odaítélésekor mindenki egyetért a díjazott személyével. Nem sportpályán vagyunk, ahol tökéletesen azonosítható, hogy valaki leveri-e vagy átviszi a lécet. Bizonyára sok író, művész van, aki úgy fogja itt hagyni a világot, hogy méltatlanul mellőzték, holott jó volt, amit csinált. És sokan vannak, akiket jobban felfújtak, mint kellett volna. Ezen tovább filózni butaság.”
A valódi értéket támogatná
Jókai Anna utálja az irigykedést. Olyan volt, hogy ő is szeretett volna valamit, ami másnak jutott, de soha nem irigyelt senkit. Biztos más is megkaphatta volna a Kossuth-nagydíjat. Ha valaki ezt gondolja magáról, annak azt üzeni, várjon a sorára, ő is 82 éves koráig várt. Az elismeréssel járó pénz egy részét visszaforgatja az irodalomba. Tervei szerint 15 millió forintot szánna egy díj alapítására, amit nem magáról nevezne el. Ezt – amíg él – nem tartaná ízlésesnek, de azt nem bánná, ha a halála után hozzátennék az átadók az ő nevét is. Az biztos, hogy a spirituális tartalmakat kifejező irodalom támogatásában gondolkodik. Olyan díjat szeretne, amelynek súlya lesz, ezért olyan irodalmat kíván támogatni, amely valódi értéket teremt.
Jókai Anna Kossuth-nagydíja után Németh Zoltán irodalomtörténész utánanézett, mit mond a hálózatelmélet az elismerésről. Összehasonlította Jókai Anna és Esterházy Péter jelenlétét a 12 legfontosabb magyar irodalomtörténeti munkában. Arra jutott, hogy míg Esterházy tevékenysége olyan kapcsolati hálót hoz létre a kortárs irodalomtörténetek között, amely az irodalomtörténeti beágyazottságnak a legerőteljesebb fokára utal, addig Jókai Anna neve összesen egy műben említődik, vagyis semmilyen hálózatot nem hoz létre a kortárs irodalomtörténetek között. Ez azt jelenti, hogy valójában nincs semmilyen összefüggés az életmű és a kitüntetés között. Szerinte a kortárs magyar irodalomban félszáznál is több olyan szerzőt találhatnánk, aki életművével – az irodalmi-irodalomtörténeti közmegegyezés szerint – jelentősebbet alkotott Jókai Annánál.
