Március 15-ével szigorodott, illetve az eddigihez képest is nagyobb bizonytalanságot teremtett a fényképezésre vonatkozó szabályozás. Az új polgári törvénykönyv híre még a liberális brit Guardianig is eljutott, ahol egyenesen azt vizionálták, hogy Magyarországon mostantól tilos az utcán fényképezni. Több magyar lap is végletesen fogalmazott, volt, ahol a sajtófotó halálát, a fotóriporteri szakma megszűnését emlegették.
Én nem festem az ördögöt a falra, viszont összegyűjtöttem pár képet az utóbbi évekből, amelyeket el sem lett volna szabad készítenem, ha hatályos lett volna ez a törvény, én pedig szigorúan szó szerint értelmezem. Az arcokat kitakartam, biztos, ami biztos.
Az igazságot inkább a fotósok blogjai környékén érdemes keresnünk. Ők – például lvnte, vagy Völgyi Attila – leírják: radikális változásokról szó sincs, ezután is nagyjából az lesz, mint eddig. Bizonytalankodás, tanácstalanság és örökös félelem a perektől.
A fő változás, hogy most már nem csak a fotó publikálásához, hanem az elkészítéséhez is engedélyt kell kérni a rajta szereplőktől, legalábbis, ha nem tömegrendezvényen a tömeg részeként ábrázoljuk, vagy nem közszereplőről van szó közszereplés közben.
Elvileg tehát már azért is perelhetnek a fotón szereplők, ha gyanítják, hogy rajta vannak egy képen, bár azt sosem látják viszont a neten vagy újságokban. Ez persze életszerűtlen helyzet – ahogy az is, hogy munka közben, miután belenézünk a keresőbe – de még mielőtt kattintunk – rohanunk egyesével mindenkihez, hogy „bocsánat, szabad…?” (ha be akarjuk biztosítani magunkat, szerződést is lobogtatva).
Az értelmetlen szabályok (például, hogy minden rendőr arcát minden helyzetben ki kell takarni) maradtak, amit pedig pontosítani kellett volna (mi az, hogy tömeg? mitől számít valaki a tömegtől elkülönült szereplőnek? ki a közszereplő? mit jelent a ráutaló magatartás, amivel az alany szintén hozzájárulhat a kép elkészítéséhez? elég, ha nem foglalkozik a fotóssal? ki és hogy bizonyítja majd mindezt a bíróság előtt?), azt továbbra is homályban hagyták.
A fotóriportereket egyébként – azon túl, hogy a szigorítás előtt nem egyeztettek a szakmával – főként a gesztus zavarja: az állam ezzel végképp azt üzeni, hogy „te csak ne fotózgassál”. No meg az zavarja őket, hogy az új törvény körüli hiszti többet árt a munkájuknak, mint maga a törvény, hiszen most már minden járókelő és tüntető tisztában van „a jogaival”.
