A filozófus a mostani választási hadjárat részleteiről nem ír, szerinte az előjelek igen rosszak, az eddigi viták alacsony színvonalúak, méltánytalanok, egyelőre nem nagyon foglalkoznak a magyar nép sorsát érintő legfontosabb kérdésekkel. Fontosnak tartaná ugyanakkor, hogy a baloldal módszertanában, stratégiájában, modorában tartson ki az egyenlő méltóság elve mellett, s ha erre a jelenlegi magyarországi balközép politikusai nem nagyon képesek, akkor legalább a szociálliberális irányzatú lapok szerkesztőségeiben dolgozó haladó értelmiségiek tartsák tiszteletben a demokratikus baloldal alapelveit.
„Evvel nem fér össze, hogy a legrégebbi, folyamatosan megjelenő magyar újság, a nagy hagyományú Népszava – akár csak pár sorban a “kis színeseket” közlő leghátsó oldalán – arról tájékoztassa olvasóit, hogy a miniszterelnök lányát, Orbán Ráhelt látták, amint (fülhallgató, azaz a “headset” használata nélkül) mobiltelefonált gépkocsijának volánja mögül, vezetés közben, ami (ha jól értem) szabálytalanság. A Népszava azt is kiemeli, hogy Orbán Ráhel a miniszterelnök úgynevezett évértékelő beszédét készült meghallgatni, a helyszínre sietett.
Egyrészt senki nem lobbanthatja Orbán Ráhel szemére, hogy szereti az édesapját, és büszke rá. Ezek természetes és tiszteletre méltó emberi érzések. Magától értetődik, hogy kíváncsi volt a miniszterelnök nagy jelentőségűnek vélt előadására.
Másrészt Orbán Ráhel magánszemély, akinek hétköznapi, politikai értelemben jelentéktelen cselekedeteihez (kocsiban ül, telefonál, előadásra igyekszik) senkinek semmi köze. Ahhoz se, ha eközben óvatlanul elkövet holmi apró szabálytalanságot. Ennek semmi helye az újságban – én most nem is erről írok, hanem az újságról. Az újságnak hallgatással kell óvnia magánszemélyek magánéletét” – írja TGM.
Szerinte a baloldali attitűd lényege minden ember egyenlő szabadságának és méltóságának védelme. Ez a politikai ellenfelekre is áll, és hatványozottan azokra, akiknek a politikai ellenfélhez fűződő viszonya tisztára magánjellegű. Az ellenfelet se szabad lealacsonyító módon személyében támadni. A filozófus úgy véli: a Népszava aprócska hibát vétette, de a tét nagy, például „a sokak szerint pusztulásra ítélt parlamenti demokrácia értéke és rangja”.
Mint írja: most, a legélesebb politikai küzdelem megindulásakor kell kinyilvánítani, hogy „minden személy személyisége szent és sérthetetlen. A nagylelkűség és az udvariasság nem külsőség”. „A humanista civilizáció alapszabálya, a kölcsönös tisztelet, amelynek a kíméletben és a lovagiasságban kellene testet öltenie.” Senki nem tökéletes – ő se – ismeri el a filozófus, aki szerint hibázni és tévedni lehet, de az elengedhetetlen, hogy azokat elismerjük és kijavítsuk. „A küzdőfelek családtagjairól ne essék több szó” – írta TGM, aki – mint a Népszava olvasója és alkalmi munkatársa – elnézést kér Orbán Ráheltől és jó munkát kíván Táncsics, Frankel, Garami, Mónus újságja nehéz körülmények között dolgozó szerkesztőségének.
